A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Irodalomtörténet - Bakó Endre: Dutka Ákos és Ady Endre

Holnap feljajdult (...) Én védekezni és tiltakozni akartam az intellektuális taknyosok egyre növő és folyosódobb serege ellen. Azok ellen, akik nyakamra nőttek, mielőtt a szemeiket föl tudták nyitni. (...) A Holnap ellen is volt már egy nagy adag utálatom, a Holnap iránt és magam iránt. De senkit, aki érték, nem álmodtam, hogy kis ujjammal is érintsem." (ADY, 1908d). írótársai és az irodalomtörténészek többnyire mentegették Adyt, nehéz egzisztenciális és emberi helyzetével magyarázták jellemtelen eltévelyedését, s bagatellizálni próbálták az esetet. Ady számára A Holnap, bármennyire egzisztenciális zsákutcába került is átmenetileg, nem volt létkérdés. Olyannyira nem, hogy amikor az egyik közös szereplővel, költőtársával, Balázs Bélával 1909 januárjában személyesen találkozott, Balázs rezignált bejegyzése szerint „nem tudta ki vagyok". (BALÁZS, 1982.) Bányay Elemérnek (Zuboly), Ady kedves barátjának felkérésére Dutka így öntötte ki epéjét: „ ... ma már a Júdás csókja is ott ég e nemes lelkesedéssel, becsületes őszinteséggel írott verses könyvön. (...) Aki nekünk utat tört, aki költögetni kezdte a magyar ugart, a mi jól ismert becsületes törekvésünket megtagadta. Neki joga volt hozzá, de ne higgye ő sem, hogy a Holnapot az ő szava, vagy a Petőfi-társaság eltemetheti. A nagy egyéniségek önzése érthető és megbocsátható, de az egyre születő új irányok még a legnagyobb egyéniségek mellett is elhaladnak a diadalmas Holnap felé. (...) " (DUTKA, 1909) Úgy vélte, Ady a Duk-duk affér című írásban „lényegében elrúgott mindenkit magától: iskolás utánzóit, rivális pajtásait s a mecénás Hatvány Lajost, és mindenki magára vette. Utóbb úgy látta, válasza „Naivság volt, de jótékony naivság, mert Ady viszszajött sírva és lelkendezve A Holnaphoz, s az 1909-ben megjelent Holnap második kötetének a legszebb forradalmi verseit küldte." (DUTKA, 1955. 161). Az affér utáni személyes találkozást nagyon regényesen adja elő. E fiktív verzió szerint Ady mentegetőzése közben ilyeneket mondott: „Különösen fáj. Ákos, ami veled történt. Azt majd jóváteszem a Nyugatban. Jóvá is tette, mikor a 'A föld meg a város '-ról szólván megírta, hogy ebben a könyvben vajúdik a magyar krízis, s milliók lelkéből tépett sóhajtás ez a könyv." (DUTKA, 1955. 163) Csakhogy Dutkát itt megcsalták az emlékei. Ady ugyanis jóval A Holnap antológia és a DukDuk affér előtt írt barátja verses könyvéről, kritikája a Nyugat 1908. július 1-ei számában jelent meg, Duk-Duk cikke 1908. november 15.-én. Dutka 1908 decemberében írta cikkét, amely 1909. januárban látott napvilágot. A „szent béke" tehát nem olyan hírtelen köttetett. Létrejött azonban, hiszen 1909. március 15-én már készen volt a második antológia. A végleges kibékülés, Bölöni szerint, 1909. június 20.-án pecsételődött meg, amikor Ady Kolozsvárra tartott, s Váradon kiszállt a vonatból, ahol hívei matinét rendeztek tiszteletére a Fekete Sas-ban. (BÖLÖNI, 1974) Dutka Ady kritikáját mindvégig pozitív beállításban emlegette, erre az írás több mondata feljogosította. Ám a Duk-Duk cikk valószínűleg sejttetni engedte számára, hogy Ady fenntartásai nem pillanatnyi hangulatkitörések, mélyebbről jöttek, jól leülepedett meggyőződésből. Dutka lelkében mintha ott maradt volna a tüske. A Holnap városa, noha regényes korrajz, azaz fikció, mintha latensen árulkodna a meglazult lelki kötelékről. 191 l-es váratlan római találkozásuk ugyanis kívül esik A Holnap korszakán.

3 S ha Dutka emlékezete megőrizte ezt az epizódot, és csaknem félszázaddal később könyvében felidézte, bizonyára nem mulasztotta volna el kiszínezve elbeszélni más különleges helyszínen történt találkozásukat sem. Nagyon valószínű, hogy Dutka 1911 júniusa után jobbára csak távoli „nézője" volt Ady életének, s ha találkoztak mégis, az csak Váradon eshetett meg, véletlenül, nagyobb társaságban. Ady 1911-től kezdve sokszor hónapokat ' Ady római idözéséről Elek Artúr is megemlékezett közvetlenül a költő halála után (Nyugat, 1919. február). Ebben az írásban se Léda asszony, se Dutkáék nem szerepelnek, ellenben feltűnik Ignotus. Nem felel meg a valóságnak, hogy Dutka hazatérésük után az Elbocsátó, szép üzenetből értette meg Ady és Léda római idegállapotát, mert a vers csak 1912 áprilisában jelent meg. 326