A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Irodalomtörténet - Bakó Endre: Dutka Ákos és Ady Endre

1923) Mint ismeretes, bő egy évig, 1902 nyarától 1903 szeptemberéig volt Ady Endre kollegája és barátja Nagyváradon. A Szabadságnál dolgozott, Ady a Nagyváradi Naplónál, de a váradi kávéházakban, kocsmákban Ady önkéntes famulusává szegődött. Elsősorban Ady emberi kvalitásai, merész, radikális gondolkodásmódja, újságírói stílusa vonzotta. Tekintélyt parancsolt némelyik verse is, például a Fantom (Az én menyasszonyom), vagy A lápon (Vízió a lápon), ám utólag úgy (is) értékelte, hogy „A nagyszerű újságíró nem találja az igazi hangját, s a költő még gátlásokkal vergődik." (DUTKA, 1955.77) Ültem mellette a kávéházi sarokasztalnál és a szerkesztőségek asztalainál. Ma is látom, harcosan, vajúdón, fiatalon. (...) Én nem a beteg, kiégett, roskadozó, tragikus költőt láttam, hanem azt a lázas ifjút, aki még nem találja az igazi hangját: aki indul, vár valakit, vagy vár valamit, amit az eleve elrendeltetés parancsol elébe." (DUTKA, 1955. 87). Ady második verses kötete megjelenése idején (1904. szeptember) már távozóban volt Váradról, hogy később csak vendégként térjen vissza. Olykor gyakori vendégként, s nemcsak a régi barátokat kereste fel, újakat is szerzett. Nagyváradi vizitációi alkalmával ismerte meg Ernőd Tamást és Kollányi Boldizsárt is, s mindkettőjüket közel engedte magához. Dutka rövid kolozsvári intermezzo után visszatért Váradra, s 1905 októberében állás ügyben Debrecenbe készült, ám helyette féléves kalandos európai, illetve amerikai kiruccanás lett a dologból. 1906 májusában tért haza, s már Fiúméban megtudta, hogy megjelent Ady Új versek c. könyve. (DUTKA, 1959. 271) Ettől kezdve mindent felülmúló élményévé vált Ady költészete. Ráhangolódott új, szimbolikus versbeszédére. Egy év sem telt bele, saját lapjában, a Nagyváradban már szemére lobbantották, hogy Adyt követi: „A kritikus azt mondja, hogy a legelső és legerősebb az új nagyváradi poéták közt Dutka Ákos, ez az egészen fiatal, de nagy tehetségű poéta, aki rövid néhány év óta a legszélesebb körben ismertté tette a nevét, és aki vakon esküszik mesterére, Ady Endrére. Heves vitákat áll érte, keserűen issza a kávéházi kapucínerét miatta és az ópiumszívók révedező tekintetével, sápadt arcával esküszik az ő mesterére, akit néhányan, maradi öreg fiúk, nem szeretünk. Persze jaj nekünk! Az adyzmus nagyváradi képviselője: Dutka Ákos barátunk ugyancsak letárgyal bennünket. (...) Ámde, hogy igazságos legyek, meg kell állapítanom Dutka Ákos javára, hogy ő csak hirdeti az adyzmus infallibilitását, de követni csak módjával követi. Eleinte igyekezett ő is ezt az iskolát követni. Sejtelmes, akart lenni, mint a Poe Edgar Hollója. Ezek a versei nyilvánvalóan magukon viselik az adyzmus bélyegét. Nem baj. Ma már ő sem úgy ír, ahogy kezdett irogatni. Nem a virágregék holdvilágkereső trubadúrja Dutka. Erős egyéniség, aki akarva sem tud más csapáson járni, mint amit maga tör magának. Mert lehet Ady Endre nagy talentum, de én azt tartom, hogy az ő iránya rossz irány, amely okozhatott purparlékat a versírók és kritikusok között, lehetett is hatással a régi formák fölfrissítésére, lehetett befolyással a plasztikusabb irálykeresésre, de kétségtelen túlzásokba téved. (...) " (KRITIKUS - vsz. SAS EDE - 1907.) A seregszemle írója akarva akaratlanul a Dutka-életmü alapkérdésit feszegette. Dutka, Ady hatásának ernyője alatt, valóban nem úgy írt, mint három-négy évvel korábban. Igazából a második kötetével (A föld meg a város, 1908) érte el a lírai nagykorúságot. (Lehetetlen nem gondolnunk József Attila sorára: Az utca és a föld fia vagyok). Erre a könyvére már többen reagáltak. Kosztolányi fenntartásokkal bár, de elismerte tehetségét, versei - írta - „egy igazi poétát sejtetnek, aki már útban van, de még ma nem érkezett meg." Az ő kifogáslistáján is rajta áll: „csak a könyvespolcra kell felnyúlnom, hogy ráolvassam egy másik poéta nevét." (KOSZTOLÁNYI, 1977) Schöpflin ugyanezt állapította meg. (SCHHÖPFLIN, 1908). Ady magvas, ambivalens kritikát írt A föld meg a város-ról, méltatta, de a maga utánzói között jelölte ki Dutka helyét.„Erre a szép, komoly daloló emberre ráfogták, hogy semmi más, mint lelketlen Ady-utánzó." Aztán ilyen mondat következik: „Dutka Ákos, aki át- és megélte a maga verseit, de nem titkolja, hogy Adyt 323