A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Irodalomtörténet - Bakó Endre: Dutka Ákos és Ady Endre

Fülep egy magánlevélben részletesen elemezte a Dutka-verseket. (CSANAK, 1990. 16-19) Kiemelte a fiatal váradi költő tehetségének értékeit: egyszerűségét, parnasszista naturalizmusát, (nem a szavakban van a hatás, hanem abban a képben, ami a műélvező előtt megjelenik), pittoreszk affinitását, finom poénjait. Hozzátehetjük, az érzések közvetlensége és gördülékeny kifejezése szintén a költő új iránti fogékonyságát tanúsítja. „Új tüz, új láng, új vágy hevít, / S csábít megint a mámor" (Hajnal). Mélázó szomorúság, a küzdéstől való irtózás, bensőséges családi líra, az elesettekkel való együttérés (beleértve a perditákat), erotikus szerelmi vágy jellemzi a versek tematikáját, világképét és hangulatát. Két-három darabja viszont határozott azonosulás a nagyvilágban sírók „közös bú"-jával, ezekből dac és harag csendül ki. (Vallomások /., Más bolondja). „Duhaj, víg énekek" helyett „síró danákat" szerzett, velük kívánta nevét „rád vésni, nagyvilág". (Őszikék) Versbeszédében feltűnnek ilyesfajta „adys" jelzős szerkezetek is: lángontó csók, észbontó gyönyör, sejtő epedés, fakó dalok, hóbortos arcom, Sárarany, gyászos órák, büszke álmok, csókpazarló szerelem, duhaj dalod stb. A szőke szép csoda dús haját „ringó kalászból" álmodja, mint később Juhász Gyula Annáét. (Egyedül). A világ c. versének metaforája (Megérthetetlen költemény, / Te ócska nagyvilág!) majd Kiss Tamásnál visszhangzik. (Világ, te hatalmas költemény). Új témát hozott A riporter c. költeménnyel, felismerve a kommunikáció és nyilvánosság mind erőteljesebb társadalmi szerepét, ugyanakkor kifejezést adva a múlt század eleji tipikus újságíró ambivalencia-érzésnek, amit Ady így fogalmazott meg: „A műhely nem múzsák tanyája." Mert természetesen ismerte Adynak A műhelyben c. még Debrecenben kiadott költeményét, sőt jelen volt hasonló című színképe nagyváradi bemutatóján. S megírta A vak cigány c. költeményét, (a modell nyílván azonos volt Ady vak cigányával), amely azonban nem arcképfestő szándékkal készült, hanem példázatnak: ha magának játszik, lelkéből muzsikál, de legtöbbször rendelésre kell húznia a vonót, ekkor az ihlet elszáll, miképp a költő is elvetél, ha megzavarják álmaiban. A kötet Dalok a rengetegből c. ciklusa jelképekkel operál: az élet rengeteg, amelynek a versben ősvadon, bozót a szinonimája. „Úgy leszorít a köznapiságba, a küzdelem, a harc, s a kenyér, / Sírva bevallom: a pénz örök átka / Nemcsak ez útig, a lelkemig ér..." Vagyis a pénz motívumot Adytól függetlenül tematizálta. Dutka számára Fülep Lajos egyaránt volt a kontroll és a katalizátor. Fülep sokat várt Dutkától, remélve, hogy képes lesz nagy lelki viharokon keresztülmenni, „hogy érzése frappánsul törjön ki, a kipattanásnak minden szelével és villámával." (CSANAK, 1990. 19) Dutka 1905 októberében így üzent sorsáról: „Keresem a helyem, de nem találom. Keresem a hangot, az őszintét, a tisztát, az enyémet... egyedül az enyémet." (CSANAK, 1990. 35) Egy év múlva, barátja elhidegülését sejdítve, rendkívül érdekes megfigyeléseket tett: „A Te szenzibilis lelked sóvárog az új, az eredeti művészi tökéletességek felé, s ha valahol új illatú virágok bomlását látod, szereteteddel, megértő lelkeddel oda sietsz: ünnepled, becézed, - de ha tökéletesebbet, kiforrottabb egyéniséget veszel észre, az igaz szépségért rajongó lelkesedéssel oda sietsz új bálványod elé, - elfeledve, hogy az sem szemét, - amiben tegnap gyönyörűséget találtál. Ma Te azzal a lelkesedéssel állasz Ady Endre ragyogó zsenije előtt, mellyel ma egy éve én beszéltem neked róla, akkor Te engem kinevettél, - ma meg elbűvölten tőle, engem szavadra sem méltatsz. Nem a megbántott egyéni hiúság íratja e sorokat velem. Nem, csak a közös ügyünk, a poézis. Én bízom még a két év előtt rólam táplált hitedben, hogy talán nekem is sikerül egy húrt kötni a magyar Lyrára, s ha nem sikerülne is, - volt hozzá valami hivatottságom." (CSANAK, 1990. 43). Ebből megtudhatjuk, hogy Dutka még amerikai útja és az Új versek megjelenése előtt felismerte Ady zsenijét. Sőt, idézni fogunk olyan nyilatkozatát is, mely szerint a diáksorból éppen csak felcseperedett társaival együtt ők már 1902-ben, vagy 1903-ban meg voltak győződve róla, hogy „a magyar alkotó géniusz egyik legnagyobb alkotó csodája itt jár köztünk..." (DUTKA, 322