A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Irodalomtörténet - Várhelyi Ilona: Szellemi összefüggések: Kossuth és Petőfi találkozásai Debrecenben

Ily jelenet után az az egyetlen, mit tehettem, az volt, hogy újra lemondjak, minthogy nem akartam s nem is tudtam volna egy oly hadsereg tagja lenni, melynek minisztere nem hisz egy tiszt becsületszavában. A miniszter elfogadta lemondásomat. Szolnokról már mint civil s nem mint katona, írtam neki egy levelet, ami méltó volt az ő viselkedéséhez: mindazonáltal itt (Pesten) elrendelte letartóztatásomat, elég arcátlan volt ahhoz, hogy letagadja lemondásom elfogadását, azt állította, hogy ennélfogva még az őjurisdikciója alá tartozom, s ha nem lennék Petőfi, levelemért huszonnégy óra alatt felakasztatna! stb. stb. Ily jutalmakat kapok hazámtól hét évi szakadatlan fáradozásaimért! s kik adják? nyomorult sehonnaiak, akik még semmik voltak, amikor én már valami voltam, s akik megint semmik lesznek, amikor én még mindig valami leszek. Nem tudom, a jövőben mihez fogok fogni, mert lelkem teljesen fel van zaklatva, fel van dúlva, egyfelől ezen égbekiáltó méltatlanságok által, másfelől hőn szeretett atyám és forrón szeretett anyám hirtelen halála által (...) Csak egy hete, hogy atyám haláláról értesültem és a mai napon anyám is megszűnt élni. Sohasem fogom Önt elfelejteni, ahogy Önt is kérem, ne feledkezzék meg szegény hazámról, melynek Ön legfőbb s talán egyetlen támasza. Isten Önnel, Tábornokom, isten Önnel, atyám! Önnek háládatos fia, Petőfi Sándor"

46 A levélből úgy tűnik ki, hogy Petőfi csak a vita hevében, szóban mondott le rangjáról, valójában azonban írásban is beadta lemondását.

47 Klapka azért nem vehette komolyan a lemondást, mert nem is tartotta Petőfit őrnagynak.

48 A súlyos konfliktus tehát még május 6-án történt. Másnap Debrecenben megírja az Egy goromba tábornokhoz c. versét, s tervének megfelelően elutazott Júliával Pestre. Beszéljen vélem emberségesen, Mert én ugyan nem tartom magamat Nagy embernek, de akkorácska csak Vagyok, hogy oly parányok, aminő ön. Levett kalappal szóljanak velem. 45 Részletek Petőfi Szolnokról, május 8-án kelt, Klapka Györgynek címzett leveléből: (...) Uram! Ezek olyan dolgok, amelyekért békés időben személyes elégtételre hivtam volna s tán lelőttem volna önt, mint a verebet, mert én meglehetősen lövök; most azonban, miután nem magunkkal, hanem az ellenséggel kell küzdenünk, választottam a második utat, melyre hazafiságom ösztönzött, némán, szerényen otthagytam azon hadsereget, milynek minisztere nem hisz saját tiszteinek becsületszavában, holott pedig az elfogott schwarzgelb tisztek becsületszava is érvényes.(...) Ha én most hallgatok, a lemondásomról csak a kósza ferde hírek által értesített közönség reám - az igazat nem tudva - kígyót-békát fog hányni; hogy tehát ez ne történhessék, nekem meg kell írni a magam igazolása végett, egész találkozásomat s beszélgetésemet önnel, s ha megírom, igen élesen fogom megírni, mert az én tollam oly éles, mint akármelyik kard a hadseregben (...) Egy esztendeje múlt, mióta a nemzet teherhordó napszámosa vagyok, mióta mindennapi kenyeremet, boldogságomat, családomat és mindenemet feláldoztam a hazának, s egy esztendő óta áldozataim jutalma folytonosan csak a legégbekiúltóbb méltatlanság (...) Szólnom kell, szólni fogok, megbántott lelkem minden keserűségével s lángjával, s ha kortársaim nem hallgatnak meg, fölállok a história tribünjére s onnan kiáltom le vadaimat az igazságos utókor fülébe! - Akarja ön ezt? Ha igen, úgy jól van, ha nem akarja, van egy mód reá, hogy e szomorú dolgok nyilvánosságra ne kerüljenek: iktassa ön a "Közlöny"-be őrnaggyá kinevezésemet. (...) 46 P. S. ÖPML, 674-675. 47 DIENES 1958, 154. Petőfi katonai pályafutásáról bővebben: URBÁN. 4Í! A csatatéri előléptetés különleges módját Klapka tábornok ismerhette, de nem láthatta Petőfi előléptetésének hivatalos dokumentumát, hiszen maga Petőfi hozta azt a levelet, amelyben Bem tábornok, a szabályoknak megfelelően, a kormány beleegyezését kérte az előléptetéshez. 316