A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Irodalomtörténet - Várhelyi Ilona: Szellemi összefüggések: Kossuth és Petőfi találkozásai Debrecenben

Ez a vers az utolsó Petőfi Debrecenben írt művei hosszú sorában. Klapka május 10-én kapta meg Petőfi Szolnokról írott, vulkanikus erejű levelet, s felháborodottan azonnal följelentette a költőt a Pesten tartózkodó tényleges hadügyminiszternek, Görgey Artúrnak.

49 Görgey Petőfit elfogatja, kihallgatja, majd szabadon engedi. Ennyi debreceni kudarc, személyes sértettség után nem csodálkozhatunk azon, hogy júliusban, amikor Mezőberényben hét hónapos fia életrajzát írja, ironikusan fogalmaz: „... ha a magyar függetlenség balul üt ki, azt nem másnak köszönhetjük, hanem annak, hogy Debrecenben kiáltatott ki." Termékeny pesti hetek után Petőfi Mezőberényen át Segesvár felé vette az útját. Visszafelé jönni már senki nem látta... Kossuth reményei is összetörtek, és Rákóczi sorsa várt rá. Történetünk többi szereplője pedig Világos után Arad, vagy az emigráció feltámadást ígérő keresztjére feszült. 7. VISZONYUKRA VISSZANÉZVE Első látásra Kossuth és Petőfi debreceni találkozásai kissé formálisnak tűnnek. Debrecen, persze, erről semmit sem tehet.

51 Mindössze alkalmi színpada volt a magyar történelem drámai végjátékának, amelyben Kossuth és Petőfi más-más szerepet kapott. Mindketten főszereplők, de egyikük a történelem, másikuk az irodalom kulisszái között válik halhatatlanná. Egyiküktől sem idegen a másik kulissza sem, Kossuth beszédei és írásai irodalmi igényűek, Petőfi pedig - ha öntörvényűén is - hitelesen játszotta el történelmi szerepét is. Szeretnénk az utókor bölcsességével, történelmi rálátásunkkal kissé kiigazítani, baráti együttléteikkel kiszínezni kapcsolatukat, de nem járhatjuk a történelmi hitelrontók útját. Azt sem hallgathatjuk el, hogy fenntartásaik is voltak egymással szemben,

52 de már kortársaik meglátták bennük a kivételes, csak egymással mérhető 49 Klapka - miután leírta, hogy Petőfi a hírek szerint megbízás nélkül tette közzé a Márczius Tizenötödike c. lap 69. számában a lugosi levelet - így írja le az esetet Görgey Artúrnak: „Petőfy Sándor itt Debrecenben őrnagyi öltözetben előttem személyesen megjelent. Én őt a sajtóvali ezen visszaélése miatt kérdőre vonván, figyelmeztetem mennyire helytelen olyasmit a nyilvánosság elé hozni, minek nyilvánítása ... káros meghasonlást is idézhet elő, azt tanácsolván továbbá neki, hogy ... ha journalistikai hajlamát... sem képes fékezni, nyújtsa be inkább tisztségeirőli lemondását, megjegyezvén egyszersmind, hogy őt egy őrnagynak sem rangja, sem öltözete nem illeti... Mire ő kijelentvén hogy a kérdéses levelet csak magyarra fordítá egyben szabadsággali távozását óhajtja, ... bevallá, hogy nem bír azon önmegtagadással, melly a katonaságnál szükséges és ennélfogva ... lemondványát benyújtá. Kérem hadügy minister urat méltóztassék ezen egész ügyet azon káros befolyás tekintetéből, ... kellő figyelemre méltatni. ... kimerítőleg tárgyaltatni és ... elégtételt adatni, mert ... fáradalmaim eredményei elég tanulságai annak, hogy mennyire alaptalanok Petőfi népköltőnek aljas vádjai; Petőfy századost illetőleg ... megjegyzendőnek tartom, hogy ő Mészáros Lázár altábornagy és volt hadügyminister úr által alapos oknál fogva történt rendreutasítás miatt már február hóban beadta századosi tisztéről való lemondását és ez... el is fogadtatott; később ugyan Bem altábornagy őt ismét századossá kinevezte, de a hadügyimnisterium által e rangjában meg nem erősíttetett, annál kevésbé kapott Őrnagyi Pátenst; ... továbbá Petőfi' sem szabadsági engedelmet, ... nem kapott, még is eltávozott és saját kényéből hajhászkodik Pesten, hihetőleg vétkes szenvedélyét a nép izgatásával kielégítendő. " Petőfi Adattár II. 82-83. A március 10-én kelt levélben Klapka még több eset megemlítésével szaporítja Petőfi bűnlajstromát, majd kitér személyes sérelmére is. A dokumentumokat is tartalmazó levelét azzal zárja, hogy „...méltatlanság volna legszigorúbb bűnhődés nélkül" hagyni Petőfit. 50 P. S.: Zoltán fiam életrajza hét hónapos koráig. P.S. ÖPML, 498-499. 51 BÉNYEI, 69. 52 Még 1847-ben állítólag Petőfi egy társaságban öntudatosan kijelentette: „Tartsa szerencséjének Kossuth, ha neve az. övével egy lapon állhat." Szemere Miklós levele Erdélyi Jánoshoz 1847 nyarán. Petőfi Adattár II. 53. 317