A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Irodalomtörténet - Várhelyi Ilona: Szellemi összefüggések: Kossuth és Petőfi találkozásai Debrecenben
erejével a hazának szolgálni. Nem előléptetést kérek többé, nem is fogadom el mindaddig, inig hadi tetteim azt követelni nem fogják; csak arra kérem Önt, tetessen át a 28dik zászlóaljtól Bem táborához; ha dicsőséggel nem harcolhatok, gyalázatot sem akarok nevemre hozni, s mostanában, véleményem szerint, gyalázat nélkül csak Bem oldala mellett lehet az ember. ...Meglehet, hogy e hit őrültség bennem, de ha az, ugy olyan szent őrültség, melyért legalább is kíméletet érdemlek minden igaz hazafitól. Legjobban szeretném, ha szóval végezne Ön velem, s rendelne órát megjelenésemre; különben amint Ön akarja. Isten Önnel! " 30 Kossuth valószínűleg megértette az indulatos levélből Petőfi lelki állapotát, és - bár a miniszterhelyettes és a költő személyes vitájára nem sok figyelmet szentelt -, 1849. január 16-án a városháza épületében fogadta Petőfit. Végső soron Kossuth - mint a Honvédelmi Bizottmány elnöke - nem volt illetéktelen dönteni Petőfi kéréséről, de az ügy más személyek esetén nem kerülhetett volna erre a legmagasabb szintre. Nem is tagadta meg Petőfitől beleegyezését, hanem hozzájárult, hogy áthelyezzék Bem tábornok seregéhez. Azt hihetnénk, elrendeződtek a dolgok. A hadügyminisztérium azonban nem áthelyezést, hanem ideiglenes odavezénylést rendelt el. 31 Aznap, január 16-án a kormány éppen futárt indított Erdélybe, s Petőfinek kapóra jött ez az ingyenes utazási lehetőség, s miután feleségét és kisfiát Vörösmartyék gondjaira bízta, elutazott Erdélybe. Másnap, 17-én Kossuth hivatalosan is értesítette a Hadügyminisztériumot Petőfi áthelyezéséről: „A honvédelmi bizottmány jónak látta Petőfi Sándor honvéd századost azon zászlóaljtól, hol eddig szolgált, Bem tábornok ur hadseregéhez áttenni. " ' Nem sokáig maradhatott azonban Petőfi Bem közelében. „Alkalmasint nekem van az egész táborban legkevesebb dolgom" - írja a Közlöny számára február 3-án küldött kitűnő tudósításában, Vízaknáról. 33 A tapasztalt tábornok hamar észrevette, hogy a költőnek nem a harctéren van a helye, főleg akkor, amikor a családi körülményei is mást kívánnának. Ezért február 8-án futárként Debrecenbe küldi Petőfit, aki 14-én már Debrecenből írja Aranynak a családi boldogságról szóló levelét. 34 Itt, Debrecenben, és ekkor, 15-én írja meg Kossuth hivatalos lapja, a Közlöny számára híres haditudósítását, amelyben visszautal vízaknai jelentésére: „A magyar hadtörténet nem legszerencsésebb, de legdicsőbb napjai után írom e sorokat. Az erdélyi táborból érkezem; a kiáltott óriási fáradalmak után jólesnék egy kicsit melegednem és pihennem családi tűzhelyemnél, de kiszakítok drága perceimből néhányat, hogy tudassam a hazával, ha csak röviden is, az erdélyi utolsó eseményeket, melyek a gyávákat talán el fogják csüggeszteni (ami különben semmi veszteség), de a bátrakat még inkább lelkesíteni fogják, mert a valódi férfira nézve nem lehet lelkesitőbb példa, mint a balsorsban is meg nem tört, sőt meg nem hajlott emberek működése. ... Szeretném Bemet egész nagyságában felmutatni a nemzet, a világ előtt, de ahhoz több és nyugodt idő kellene, hogy lelkem minden erejét összeszedhessem - most csak e puszta vázlatban leirt tények szóljanak mellette. Bármily derék hősi volt e sereg, az, hogy egy csomóban és épségben maradt e viharos napok után, egyedül tábornokának érdeme. " Amint elkészült a fenti sorokkal, azonnal átvitte a Közlöny szerkesztőjének, Gyurmán Adolfnak. A szerkesztőség a Csapó utca elején (a mai 6. számú ház helyén) volt, tehát közel Vö30 P. S. ÖPML, 482. 31 A Hadügyminisztérium 1849. január 19-én a debreceni térparancsnokságnak küldött leveléből derül ez ki, amelyben jelentést kértek arról, elindult-e Petőfi új szolgálati helyére. HATVANI, 2. k. 554. 32 Kossuth Lajos levele a Hadügyminisztériumhoz. HATVANI, 2. k. 553. 33 P. S. PM, 542. 34 Uo.: „ Tudod, mindig édes volt előttem a családi élet, de soha oly édes, mint most, midőn elmúlt csaták után és uj csaták előtt ölelhetem feleségemet, fiamat. " 312