A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Irodalomtörténet - Várhelyi Ilona: Szellemi összefüggések: Kossuth és Petőfi találkozásai Debrecenben

sát, ki bár milly talentomos legyen is, rövid idő alatt annyira lejárja az emberek előtt magát, hogy plane utáltatik". Hétről hétre erősödik ez a csalódottság és ellenszenv Petőfi iránt. Vahot Imre a Nemzetőr szeptember 10-i névtelen cikkében kérte számon Petőfin a haza fegyveres védelmét.

11 Ezért üdvözölheti megkönnyebbülten Petőfi elhatározását barátja, Egressy Gábor, már mint szegedi kormánybiztos: „A vörös zsinórral nagy terhet emeltél le rólam, Sándor! „Egy gondolat bánt engemet: /Agyban, párnákon halni meg!" Ezt mondád egykor. Az emberek jogosítva voltak a márciusi napok után a harcosok élén látni, a csaták tüzében. /.../ Vádakat kellet hallanom a következetlenségtől, az ellentmondásról, melyben dalod és életed állanak szemközt. /.../Légy üdvöz Sándor, hogy az vagy, minek lenned kell!" 3. SZABADSÁG VAGY SZERELEM? Kossuth és Petőfi debreceni találkozásaihoz tehát ez a „vörös zsinór", a honvéd-századosi szolgálat vezet. Petőfi szolgálata és rangja körül egyre kuszább bonyodalmak támadnak. A problémát az okozza, hogy Petőfi szeretné a családi és a hazafias kötelezettségeit összeegyeztetni, lehetőség szerint úgy, hogy egyik se szenvedjen csorbát. Hogy ennek a dilemmának a részleteit lássuk, folyamatában kell Petőfi életeseményeit követni. Az események fonalához visszatérve: 1848. október 16-án tehát Petőfi Pestről Debrecenen át Erdődre kíséri Júliát. Visszafelé jövet, jelentkezik debreceni állomáshelyén, Huszóczy Dénes parancsnoknál, aki a 2. századhoz, az újoncok kiképzéséhez osztotta be. A zászlóalj az ún. Salétrom-kaszárnyában volt elhelyezve. Arany Jánosnak írott humoros levele arra enged következtetni, hogy a honvédségi viszonyokról - még inkább régi tapasztalataira, vagy első benyomásaira támaszkodik:

11 „Ha eljössz, megtraktállak tetupecsenyével; vannak nagy bőségben legényeimnek gubáin s akkorák, hogy kitesznek akármelyik szalontai hízott disznón, tégedet sem véve ki oh Jankó!" ' November elején, unokatestvérének, Orlay Petrics Somának ezt írja: „Egészségem tökéletesen jó; de mennyi a dolgom? arról csak annak lehet fogalma, aki tudja, mit tesz az: kétszáz parasztból kétszáz katonát csinálni." ' Hogy a kétszáz legényből három-négy hét alatt jó katona lett-e, nem tudjuk, de Petőfinek nemigen sikerült saját magát fegyelemre szoktatnia. November 10-én ugyanis a Nemzetőrségi Haditanács parancsot ad ki, amely szerint a debreceni honvédzászlóaljnak Nagybecskerekre kell vonulnia. Az ottani helyőrség volt a szabadságharc déli hadműveleteinek központja. November 17-én indult volna a zászlóalj Petőfivel együtt. Be is jelenti ezt feleségének, Erdődre írt levélében, amelyre Júlia azonnal és indulatosan válaszol. Felháborodását nem rejti véka alá, amiért férje a szülés közvetlen közelében magára akarja hagyni. "

, Petőfi Adattár II. 79. 11 Erre utal Szendrey Júlia október 2-i naplóbejegyzése: „El kellett tűrnöd miattam a gyávaság gyanúját. " Petőfi Adattár II. 161. 12 Egressy Gábor levele Petőfi Sándorhoz 1848. dec. 6-án. P. S. ÖPML, 636. ' A levél keltezése október 3-i, ami a kronológiának kissé ellentmond, és azt bizonyítja, hogy már kinevezése előtt tájékozódott a debreceni század viszonyairól. 14 P. S. PM, 717. 15 P. S. PM, 650. A levél november 3-án kelt. 308