A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Irodalomtörténet - Várhelyi Ilona: Szellemi összefüggések: Kossuth és Petőfi találkozásai Debrecenben

A magyar kultúrának ebbe a megtartó erősségű, a nemzetet azonosító szövetébe néhány szálat, motívumot Debrecen szőtt bele Kossuth és Petőfi itteni kapcsolatával, amely hozzájárul a magyarság szerves erkölcsi növekedéséhez. 2. A „VÖRÖS ZSINÓR" A pesti forradalmi eseményeket követően Kossuth és Petőfi néhány dokumentálható debreceni találkozása végső soron nem más, mint egy-egy rövid hivatalos meghallgatás, a költő kezdeményezésére. Feltételezhetjük, hogy ezeken kívül, informálisan is találkoztak különféle társaságokban, hiszen 1849 elején sok közös ismerősük volt Debrecenben.

6 Az első bizonyítható találkozásra alig egy héttel Kossuth Debrecenbe érkezése után került sor, még január első felében. Ekkor - s még majd néhányszor - hivatalos katonai ügyben kér Petőfi Kossuthtól meghallgatást, az őt ért méltánytalanságok kiigazítását remélve. Mi is történt? Mi volt Petőfi sérelme? A gyökerek távolabbra nyúlnak. Tudjuk, Petőfi először 1839-ben jelentkezik önkéntes katonai szolgálatra, leginkább családi okok miatt. Még 17 éves sincs, amikor szeptember 6-án besorozzák Sopronban, és rövid kiképzés után 1840 tavaszán Grazba helyezik, ahol májusban tífusszal kórházba kerül, majd gyógyultan Zágráb környékén teljesít szolgálatot, ahol ismét megbetegszik, és az év végén az orvosok katonaságra alkalmatlanná nyilvánítják, és 1841. február 28-án leszerelik. Katonai ambíciója csak a szabadságharc idején, 1848 kora őszén támadt fel újra. Ekkorra már házas ember, és nemcsak költői munkássága, hanem történelmi szerepe is az ország legismertebb személyiségei közé emelték. 1848 szeptemberében Petőfi - feleségével együtt - jobbnak látta, hogy a nyugtalanná váló Pest helyett a fiatalasszony a szülői házban töltse a szülés előtti hónapokat. Petőfi - Debrecen érintésével - hazakíséri Erdődre feleségét, majd pedig október elején visszament Pestre, hogy m ielőbb jelentkezzen szabadságharcos honvédnak. Nyáry Pál - az Országos Honvédelmi Bizottmány nevében - levélben kérte Nádosy Sándor alezredest, az Országos Nemzetőrségi Haditanács elnökét, nevezze ki Petőfi Sándor önkéntest szatmári honvéd századosnak.

7 A szatmári honvédek ugyanis a Debrecenben megalakuló zászlóaljhoz kerültek. Petőfi közel akart maradni Juliskához, ezért kérhette magát ide. Alig két hét múlva ki is nevezik századossá,

8 és a debreceni 28-as honvéd zászlóaljhoz osztják be. Ezt a lépést a közvélemény nagyon is elvárta Petőfitől. Még 1848 április 20-án ezt írja róla Egressy Gábor: „Érdekes ember az a Petőfi Sándor, ki a márciusi napok óta olyan, mint a kéneső. Szörnyen nyughatatlan, sehol sem találja helyét... "

9 Augusztusban viszont Tompa Mihály Szemere Miklóshoz írott levelében már a közvélemény negatív ítéletét fájlalja: „Petőfi elcsendesedett nagyon, a vidéken keresztfára feszítené minden ember; ez nekem igen fáj, látom benne az író sorjuttatott azon demokratikus meggyőződésre, mely minden léptemet vezérelte. " Kossuthról is elterjedt, hogy Kövy tanár úr, a pataki kollégium professzora a következőképpen feddi meg a rendetlenkedő diákot: „Dominus Kossuthból, ha meg nem javul, még nagy országháborító lesz. " (KENEDI, 1928. 2. old.) 6 A vezető politikusokon és adminisztrációjukon kívül említeni lehet többek között Vörösmarty Mihályt, Sárosi Gyulát, Vachott Sándort, Vas Gerebent, Jókai Mórt, Vajda Jánost, ifj. Szász Károlyt. 7 URBÁN, 632. 8 A kinevezés hivatalosan az 1848. október 16-i Közlönyben jelent meg. 9 Petőfi Adattár II. 87. 307