A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Művészettörténet, iparművészet - Erdei Lilla: A debreceni Dobozi temető 17–18. századi textil leletei

//. Klasszikus vegyes típus A fémszálas csipkék közül feltehetően az e típusúba tartozók lehettek országos szinten a legelterjedtebbek, többnyire az egyházi textileken, pl. miseruhákon, térítőkön, kendőkön is ezek ismeretesek. Az ebbe a csoportba tartozó csipkék maradtak meg a legnagyobb, több méteres összefüggő vagy önálló darabokban. Elhelyezésük nagy része ismert, mert nagyobb felületű ruhadarabon, illetve ruhafoszlányon konzerválódtak. Szerkezetükben és mintázatukban nagyon hasonlítanak egymásra, ezért csak azokat emelem ki, amelyek valamilyen jellemzőjüknél fogva elütnek a többitől. Mintázatuk minden esetben jól kivehető. Kivétel nélkül karéjos csipkék, a nagyobbik felső karéjt a csipke alsó szélén általában két kis karéj fogja át. A minta belsejében fonások, alakverések, vászon- és egészverések kapcsolódnak össze. Teljes szélességükben egyszerre készülnek, egymáshoz kapcsolódnak. A központi motívumot általában alakveréses levélkéből álló több ágú csillag alkotja, melyet a nagy és kis karéjban különbözőképpen kialakított szövések és fonások fognak körbe. A nagy karéjokat összekötő motívumok is általában levélkék. Egy vagy több kontúrszál keretezheti a központi motívumot. Többnyire női ingvállakon, illetve szoknyákon maradtak meg, vagy önállóan, már nem azonosíthatóan, kisebb-nagyobb darabban (8. és 9. kép). Érdekességük, hogy néhány példány olyan kis mértékben különbözik egymástól, hogy szinte ugyanazon a mintakartonon is készíthették őket. 8. kép. Két klasszikus vegyes technikájú csipke részlete A női ruhaderekak csipkéi közül több a nagyobb összefüggő ruhadarab. Másik három ingvállból pedig csak a bal oldali kapocsrészeihez kapcsolódó anyagfoszlányok maradtak meg, egyiken három, a másik kettőn egy-egy sor a csipke. Több szoknyarészlet is megőrződött ebben a leletben, ezek általában hosszabbak, szinte a szoknyák aljának teljes kerületét kiadják, vagy több darabból összeállíthatók. A maradványok alapján megállapítható, hogy a szoknyák kerülete általában 3,5-4 m volt. A csipkék egy sorban, az anyag aljára rádolgozottak, amelyeket egyes esetekben még egy-egy sor paszomány is kiegészít és határozott vonallal lezár. 10. kép. Szoknya csipkéjének részlete 296 9. kép. Szoknyatöredék csipkéje