A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Művészettörténet, iparművészet - P. Szalay Emőke: XV–XVII. századi kelyhek a kárpátaljai református gyülekezetben
kolozsvári ötvöscéhnek. Ez az ötvösmü mindenképpen a kolozsvári ötvösség magas színvonalát képviseli és mutatja (Tárgyjegyzék 10., 11. kép). Szebeni kehely A hasonlóan nagyhírű nagyszebeni ötvöscéhből is került egy kehely területünkre. A ráti gyülekezet őriz egy lapos, korongszerű talpból kúposán emelkedő, korongos és tárcsás szárú, tölcsér alakú kuppával ellátott kelyhet. A kuppa alján domborodó hólyagsor, a szája alatt kettős gyűrű. Díszítését a talpon megjelenő vésett dús szirmú virágok alkotják. Jelzése a talpba beütött egybefont MG, ami alapján Michael Girder vagy Mathias Gunterdt munkájának véljük, akik a XVII. század első felében éltek 22 (Tárgyjegyzék 11., 14. kép). Ismeretlen eredetű XVII. századi kelyhek Ebbe a csoportba azokat a kelyheket soroltuk, amelyek jegy nélküliek és jelenleg analógiák alapján sem tudjuk meghatározni készítési helyüket. Vannak közöttük olyanok, amelyek bizonyosan a református egyház részére készültek. Amint már fentebb utaltunk rá, ezeknek általában nagyobb a kuppájuk. Elsőként a munkácsi gyülekezet kiemelkedő szépségű kelyhét mutatjuk be. Karéjos, domború talpán függőleges sávban finom művű, áttört virágos sáv őrzi a gótika emlékét. Szára ugyancsak hatszögletű, a nódusz kettős tagolású, öntött. A kuppa alatt széles gyűrű, majd a kerek aljú kuppa áttört művű kuppakosárból emelkedik. Az egész kelyhet gazdag díszítés borítja. A talpon puttófejek és virágminták váltakoznak, míg a szár felső részén domború díszű lemez zárja. A nóduszon puttófejek és szalagok. A kuppakosár szalag, levél és virágdíszes, felül liliomos pártával díszes. Felirata csak az adományozók nevét őrzi, ugyanakkor megerősíti azt a feltételezést, hogy a XVII. század első felében készülhetett ez a kiemelkedő kehely (Tárgyjegyzék 12., 12. kép). 2 ' A másik munkácsi kehely későbbi lehet, ugyanis talpa már kör alakú, erősen domború, amelyből hengerszerűen emelkedik a szár. A nódusz balluszter alakú, öntött elemek kapcsolják a kuppa aljához. A magas kuppa egyenes aljú enyhén szélesedő oldallal. Mind a talpat, mind a kuppát gazdag domborított díszítés borítja, amely gyümölcscsomókból, dús szirmú virágokból és levelekből áll. Bár készítési helyét nem ismerjük, a magas színvonalú mű a XVII. század közepén, második felében készülhetett (Tárgyjegyzék 13.,15. kép). Kecses arányú a bökényi gyülekezet úrasztali boxoskelyhe. Lapos, tagolt talpból emelkedik a karcsú szár, rajta tárcsa és körte alakú nódusz. A kerek aljú tulipánkehely kuppa kuppakosárban ül. A talpon szalagminta, a nóduszon szalag és virágminta, a kuppakosár angyalfejes és virágdíszes. Az ajándékozók itt is beregi nemes családok tagjai. 24 A XVII. század végén készült kehely készítési helyére semmi sem utal (Tárgyjegyzék 14., 16. kép). 22 KŐSZEGHY Elemér 1936. 246. 1389. 23 Szijjártó beregi család Lehoczky Tivadar 1996. 159. 1624. július 1-én Bethlen Gábor Gyulafehérváron kelt rendeletében utasította a leleszi konventet, hogy hü emberét Kocsi másként Szijjártó Istvánt iktassa be azon tehermentes munkácsi ház birtokába, amely Ibrányi Mihály és Csizmadia házai között feküdt. Feltételezzük, hogy talán ennek emlékezetére adományozta ezt a kelyhet az egyháznak. 24 A Szuhay család, a Bánkiak ugyancsak régi beregi nemesi família. 267