A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Művészettörténet, iparművészet - P. Szalay Emőke: XV–XVII. századi kelyhek a kárpátaljai református gyülekezetben

ló virágot tart, a kardot tartó kéz rajza különösen ügyetlennek tűnik. Feliratában 1678 szerepel, ami a készítés időpontját jelenti.

16 (Tárgyjegyzék 8., 10. kép) Készítési évszáma valamint a talpán lévő vésett PM jegy alapján két debreceni ötvös, Pesti Máté-Pesti Mihály személyéhez kapcsolható. A két mester működésének bizonyos évtizedei egybeesnek, ezért munkáikat nem igazán lehet elkülöníteni egymástól. Sajnos ez a kehely sem segít eligazodni müveik között.

17 Kassai ötvös mű A felsőmagyarországi nagyhírű ötvösközpontból egy e századbeli kisméretű kelyhet mutatunk be. Peremes, domború talpból kúposán nyúlik fel a szár, rajta öntött körte alakú nódusz, amelyet öntött S alakú tagok kapcsolnak a kuppa aljához. A kuppa sima, erősen öblösödő, kerek aljú. Díszítése vésett. Talpán a manierizmus jelentkezik domborított, szalagos, gyümölcscsomós mintakincsével, a száron vésett csúcsos végű levelek hajolnak a talphoz. A kuppán csupán a szájperemen található minta, vésett reneszánsz mustra, S alakú indákra helyezett levelek és tulipánszerű virágok, alatta hosszú latin felirat. A talp szélében találjuk a kassai liliomos városjegyet és KP mesterjegyet, amely alapján Khürmesser Péterhez kapcsoljuk a nagygejőci gyülekezet úrvacsorai kelyhét™ (Tárgyjegyzék 9., 13. kép). Kührmesser Péter az egyik leghíresebb kassai ötvös volt, akit útja a francia királyi udvarba vitt, ahol udvari ötvös lett. Ez bizonyos mértékig megadja a nagygejőci kehely készítési idejét is, mert tudjuk, hogy mikor hagyta el az országot. A XVII. század első évtizedében készülhetett ez a szerény kis munka. A mesterjegy és a hitelesítő jegy a talp szélén felülről beütött. Ugyanitt látható a másik müvén is, így ezt a megoldást, mint jellegzetességet kapcsolhatjuk hozzá. Előkerülése szerénysége ellenére fontos, hiszen alig ismerünk ettől a mestertől müvet.

19 Kolozsvári serleg Kolozsvári ötvös munkája a legkiemelkedőbb ötvöstárgy a Kárpátaljai Református Egyházban. A viski ezüst serleg domború tagolt talpú, szárán gyűrűs nódusz, kecskefejekkel kapcsolódik a kuppához, ami többszörösen tagolt. Derekán széles sima rész, majd oldala erősen kidomborodva hajlik a szájperemig. Domború fedelének széle hullámos, tetején S alakú öntött elemek rögzítik a kis kerek talapzatot, amelyen harcos áll. Díszítése domborított, öntött, igen gazdag. A talpon és a száron levél és virágdísz, a kuppán groteszkek és ovális mezőben kopó, őz és szarvas. A fedélen mitológiai alakok, maszkok, puttófejek. Felirata utólagos, az ajándékozást örökíti meg 1706-ból.

20 A serleg talpának szélén találjuk az ötvös jegyet, amely szerint Michael Werner vagy Matthias Werner munkája lehet.

21 Ismert műveik alapján jelentős alakjai lehettek a XVII. századi 16 A feliratban szereplő G S névbetüt nem tudtuk feloldani, viszont a Jármi család szintén régi beregi család volt. 17 A két mesterről lásd bővebben P. SZALAY Emőke 2001. 49-53. 18 MIHALIK József 1900. 238. |l) TORANOVA, Eva egy ikerpoharat közöl tőle 1968. 33. kép. 211 Pongrác család a szomszédos Bereg régi nemesi családjai közé tartozott. LEHOCZKY Tivadar 1996. 146. 21 KŐSZEGHY Elemér 1936. 170. 1003, Dinnyés István két müvét ismerteti, kelyhet és pacifikálét. 1972. 263-268. H. Kolba Judit és Németh Annamária közöl egy munkát MICHAEL Wernertől. 1973. 43. kép 266