A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Művészettörténet, iparművészet - P. Szalay Emőke: XV–XVII. századi kelyhek a kárpátaljai református gyülekezetben

XVII. SZÁZADI KÉSŐGÓTIKUS ÉS RENESZÁNSZ KELYHEK Feltételezett nagybányai kelyhek A Kárpátalján talált egyenlőre nagybányainak tartott ötvösmunkákkal már korábban foglalkoztunk. Itt csak utalunk a huszti gyülekezet 1640-es évszámmal ellátott kelyhére, amelyet feltevéseink szerint Nagybányán készíthettek. A kelyhet Bethlen István adományozta a huszti eklézsiának, ezért vetettük fel bizonyos levéltári forrásokra alapozva, hogy esetleg a nagyhírű, de kevéssé ismert nagybányai ötvösség emlékeként tekinthetünk rá

12 (Tárgyjegyzék 4., 6. kép). A técsőiek 1659-ben készíttetett ezüst kelyhe esetében szintén felvetettük a nagybányai eredetet arra alapozva, hogy feltételeztük, azonos helyet kerestek fel megrendelésükkel a técsői „istenfélő" emberek

13 (Tárgyjegyzék 5., 4. kép). Szatmárnémeti kehely A bükéi egyház míves kelyhévél már szintén foglalkoztunk. Ennél az ötvösmünél könnyebb helyzetben voltunk, mint az előbbieknél, ugyanis jelzéssel látta el mestere. Pajzsba foglalt EG jegye alapján Szegedi Ötvös Gergely munkájának véljük. Az ismertetett azonosított edények a szatmári ötvösség színvonalát bizonyították

14 (Tárgyjegyzék 6., 7-8. kép). Debreceni kelyhek A beregszászi gyülekezet anyagában egy ún. kókuszdió serleget találtunk. Az ötvösművészetben a XVII. században kedvelt volt a különféle ritka anyagok felhasználása, ilyen az elefántcsont, a kagyló, a kókuszdió, amelyeket nemesfém foglalattal láttak el. A kókuszserleg formát eddig nem ismertük a debreceni ötvösök fennmaradt emlékanyagában, bár tudjuk, hogy valószínűleg itt is készítettek ilyen edényt. A beregszászi gyülekezet edénye készítése idejének meghatározásához a poháron lévő 1711 évszám nem jelent kiindulópontot, mivel ez az ajándékozás időpontját örökítette meg, amely jóval későbbi a készítés idejénél. A kehely talpán látható vésett HG névbetűk kiinduló pontot adtak mestere meghatározásához. A debreceni ötvösök között egy olyan mester ismert, akinek HG a névbetűje, Hősek Gáspár. Bár erről az ötvösről keveset tudunk, írásos adataink alapján a XVI-XVII. század fordulóján működött, eddig nem ismertük egyetlen művét sem

15 (Tárgyjegyzék 7., 9. kép). A beregsomi gyülekezet kelyhe is a debreceni ötvösség jelenlétét mutatja ezen a területen. Az egyszerű munka sima peremes, tagolt talpának felső része erőteljesen domborodik. A száron nyújtott öntött elemek alkotják a nóduszt. Sima tulipánkehely kuppáján a szájperem alatt látható a vésett felirat, alatta két egyszerű címerpajzs, egyikben farkába harapó kígyó és három sárkányfog, a Báthoriak sematikus címere, ennek sisakdísze kardot tartó kéz. A másik címerpajzsban ábrázolt 12 Lásd erről bővebben P. SZÁLAY Emőke 2001. 541-548. 13 Uő. uo. Técső városa az un. koronavárosok közé tartozott Viskkel és Huszttal együtt. 14 Lásd P. SZALAY Emőke 1998. 353-360. 15 Közölve: P. SZALAY Emőke 1997. 366-367. 265