A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Néprajz, kulturális antropológia - Nagy Ibolya: „... nekünk nem tartottak számot minden napunkra...” Egyéni parasztok a szocializmusban

nem vót, semmi nem vót...hát kimentünk, esetleg ha rossz idő vót szomszídba mentünk, szomszíd tanyára, Á.P., e vót mellettünk Á.P. annak vót ott a tanyája oszt oda álltunk be. Oszt onnan gazdálkodtunk, vagy onnan munkálkodtuk meg. Ha kimentünk vinni kellett ílelmet 2-3 napra. Na még annyira jó vót, hogy a Sas kocsma vót odakinn, hogy ott bót is vót. Még akkor. Hogy ott ilyen közvetlen élelmiszert lehetett venni... Húsz éve körül romlott az el...Téesz lett Angyalháza 60-as évek után, oszt odajártak a téesz tagok! Iszogatni. Oszt az elnök vót Laci, oszt megszüntette. Hogy el kell pusztítani a kocsmát..." Saját 7 kat.h.-jukat már bírta művelni Sz.A., egyedül is. „...Fele fődút [Ti. a 17 km-nyi útnak.] Oda oszt csináltam egy kis nyaralót,

24 hogyha kimentem a lovat bekötöttem, meg én is. Hát nem laktunk ott, nem, csakhogy vót hova behúzódni. Meg ott nem lehetett mindennap hazajönni! 2 napig, 3 napig odaki vótam, vittem magammal annyi ílelmet, vizet, hogy kibírjam. ...Nem, nem főztem. Nem foglalkoztam én főzíssel! Ezelőtt megfőztem mán amíg tanyán vótunk. De mán ide nem. Hát nem győzte vóna itt az ember. ...Hát csak kenyír-szalonnaféle, meg a pirítóst szerettem rettenetesen, meg a sült szalonnát. - Reggel-este? - Hát majdcsak. Fára húztuk rá, szalonnát megsütöttük, jó vót. Mán a magam kis fődjibe. Meg magam csinálgattam több ríszit. Csak szezonmunkába tengeritörískor ilyenkor kellett valami segítsíg de egyébkor lú vót, mindig volt lovam, most is, elmunkáltam azt a 6-7 köblös fődet.. .Többet kellett dógozni. [A tsz-tagokhoz viszonyítva mondta ezt.] Meg íccakálni. Vót odakinn tengeritörís. Megtörtík. Törtík emberek... Oszt azokkal úgy egyeztem meg, bármikor megyek, meg kell rakodni. Oszt íccaka vót, nappal vót, nekem mindegy vót mentem. Mikor tudtam van mit hozni. Mer én fuvaroztam haza magamnak. íccaka is én, este is elmentem, reggel hazajöttem. Meg íccaka hazajöttem valamikor. Itthon meg úgy vót, beálltam a góré mellé, vót szomszídok segítsíg, akkor még. Jobban mint máma, meg a felesig, hozzákezdtek rakodni le. Én meg lefeküdtem... Egyóra, másfél óra alatt lerakták oszt szóltak, akkor fogtam be mentem vissza. Ilyesmi is vótak. A sok közt..." Bár társadalmi helyzetét - ahogyan a kívül maradóhoz a többiek viszonyultak - némi mentegetőzéssel értelmezte: őt is bekényszeríthették volna, mint mást. Egyéni parasztgazdái öntudata azonban éppen a kemény munkájából fakadóan szilárd. „Ippen beszilgettünk is akkor is, hogy én többet adtam az államnak akkor, mint nímelyik téesz tag. Mer az a téesz tag nem sokat dógozott nímelyik, én meg termeltem. Mánmint hogy hízót, bikát termeltem. Oszt hát csak odaadtam az államnak, a népnek, a köznek. Hát fizetett írté, nem mondom." A gazdálkodásban, és az életmódban a régi mintát követték, az értékrend is a felmenőktől öröklődött. „Hát nálunk még minden olyan formán ment, mint ezelőtt. Megilhetís is. Hízót vágtunk mindig, csakhát a sütís az mán nem megyén. Sokig sütögetett!...ezek a búzák is nem a rígi magyar búza vót! Meg tőtt az idő tülle. [1985 tájékán hagyott fel felesége a kenyérsütéssel.] ...Mai fiatalok eztet nehezebben vészelnék át! Ezt a nélkülözíst ezt a gondolkodást. Hogy na, hónap hogy is lesz, mint lesz? Nehezebben. Gondolkodni kelletett. Meg azt, mit mondok is: kőcsönt apám se soha nem vett fel. Semmit se. Sose vettünk fel. Ha nincs, akkor...van most is, csak maradt meg, na. [Testvéreitől készpénzben váltotta meg földtulajdon-hányadukat.] Meg az hogy szorgalmasak. Meg nem pusztítottuk el. A felesig se, meg én se, nem. Hogy elkönnyelmüsködjík, nem. Hát olyan nagy igényünk se vót, hát láthatja, mán a beszidbül is kirémlik, hogy nagy igény nem, közömbösen [Valószínű, egyszerűt akart mondani.] megvótunk, közömbösen. Meg magunk csinálgattunk sokat. Magunk. Nem kellett adni pénzt. ...Csak olyasmi az elgondolásunk, mint az ü [Ti. a szülők.] vót. Mert abba nőttünk. És áztat mink folytassuk. Mán a gyerekik. Folytassuk 24 A „nyaraló" 6 m hosszú, hullámpalás vályog épület volt, lepadlásolva. Az ágyféleség falba-földbe ütött cölöp, deszka, széna rajta. Őszi-tavaszi hidegben a lovak testmelege fűtötte. 258