A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Néprajz, kulturális antropológia - Nagy Ibolya: „... nekünk nem tartottak számot minden napunkra...” Egyéni parasztok a szocializmusban
áztat. Hát én sorsom nem változott semmit. Ahogy akkor vót, azt folytatom." Vissza-visszatérően mondta, mint fontos tényt azt is Sz.A., hogy: „Bírtam, mentem, meg csináltam. Kedvem vót hozzá, meg bírtam is a csinálást." Gazdálkodását a megszokott rendszer szerint folytatta: takarmánytermelés-állattenyésztés/önellátás, de az értékesítést jórészt a földművesszövetkezeten keresztül bonyolította. A felesége földmüvesszövetkezeti tag volt, így a maguk termelte takarmányon 25 hizlalt sertéseknek, bikáknak biztos piaca volt, továbbá a szabott áron leadott sertések után - 40 db évente, 120 e. forint értékben - felesége nyugdíjjogosulttá is vált! Az 1970-es években burgonyát is sokat vetett, mert a földet a Köselyből öntözni lehetett, kevesen is foglalkoztak vele, árában eladható volt, jövedelmező volt. 26 Ezenfelül: „mentem, kerestem, ha magamnak nem vót munkája, mentem". Az 50-es években apjával együtt nádat hordtak, cukorrépát az állomásra. „Jó vót. Mán örültem neki, annyi pénznek. Meghogy bírtuk." A feleség földművesszövetkezeti tagsága, nyugdíjjogosultságának biztosítása voltaképpen a család „mezőgazdasági kétlakiságának" stratégiáját mutatja. így határozhatom meg ezt a gazdálkodási módot, hiszen az egyéni gazdálkodók kétlakisága a rendszeres havi jövedelem megszerzésével a számukra is vonzó öregkori nyugdíj biztosítását (is) szolgálta. Sz.-ék földje önmagában nem biztosíthatta az öregkori megélhetést, és az akkori makrogazdasági-társadalmi környezet, az 1970-es évek Magyarországa is a jövő nélküli egyéni gazdálkodói közérzetet sugallta. 1989-ben a családfő hosszabb időre kórházba került, s orvosai ösztönzésére/útmutatása alapján eljárt saját nyugdíjfolyósítása ügyében is. A tények így együttesen a szocialista gazdasági rendszerben való családi/egyéni helykeresést, betagozódást is tükrözik, aminek a mélyén a jövedelmezőség, hasznosság mellett ott lehetett az egzisztenciális bizonytalanság is. 27 Fiuk szakmunkás 28 , büszkék rá, s nem fájlalják utólag sem a paraszti létből való kiszakadását. „Állami Gazdaságba, Kösely Rt. ott dogozik még mindig, és olyan szakember, nemhogy dícsirjem, elküldtík mellőle sokat. És űtet nem. Pedig majd mondtam is áztat, jobb vóna elküdtík vóna űtet is, itthon vóna segítsíg. De még dogozik most is." (K. I. úgyszintén: „...Magyarországnál öten! Ilyen tanfolyamra. Hazahozzák a 2:1 „Mindent megtermeltem, mindent. Vót egy kis árpát vetettem, búza vót tengeri vót, lucerna vót. Nem vettem, nem vettem én. Magam megtermeltem. Mindennek." 26 A burgonyát is a foldművesszövetkezetben adták el. „Cs. Gabi vót a főnök, osztán avval így ismerősök vótunk Gabival...oszt üvélle megvót beszilve, hogy mikor hova kell vinni. Vittük üdülőbe, szociális otthonba, mer nekem pincém van. Árulni tudom. Tudtam. Meg iskolának is megvót beszilve...fizetni meg ü fizetett. Meg oszt a botjába is sokat hordtam krumplit. Sokat." 11 így gondolkodott a már idézett K. S. is, vagy K. I. is. K.I. 1960 után lépett ki a tsz-ből, de 5 évig nem helyezkedhetett el, tagi státusa megmaradt, „nem húzták ki" a névsorból. Csak a tanyaépülete/lakóházuk maradt meg, földet bérelnie kellett. „5 évig nem kaptam semmit! Ot'honrul iltem. Hát vót vagy 300 db tyúk is! Kint. Hát hordtuk a piacra adtuk el. Meg ótán malac is vót, 30 darab. Felraktuk a szekérre hordtuk a vásárra, eladtuk, píz vót! ...A jószág, abbul iltem. Meg lehetett abbúl ilni! Béreltem fődet is. Hát vót maszek ember, akkor is vót főd kiadó. Fődmüvelís vót meg kint megütünk. Béreltem így szabad fődet. Iltem én urasán! Csak azt számoltam: ha megöregszek nyugdíj mibul lesz? Nyugdíj nem vót. Cs. G.-nak mondtam, csak el kék menni valahova dógozni." így vállalt állást a kenyérgyárban: 3 évig fíitő volt, utána meg éjjeliőr, mellette pedig gazdálkodott. 2S A bizonytalan jövőkép, párosulva a mezőgazdasági munka értékének devalválódásával, vezetett oda: M.K.K., Sz. A. és K. I. is tanítatta a fiát. „Mer akkor a 80-as évek, 70-es évek, 75, úgy, akkor menni kellett valahova. Nem számíthatott, hogy a szülő majd eltart. így oszt ment, géplakatosnak ment" - mondta Sz. A. K. I.: „...én adtam vóna [T.i. parasztnak fiát.] a téesz nem veszi el a fődet. A lett vóna. De az anyja mindig azt mondta: Fiam, te paraszt ne legyél. Csinálja apád. A paraszt. Ű is paraszt vót pedig az anyjok. Mert ü szógálónak hittak ezelőtt, aki elment valami gazdáho!..." 259
