A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Történelem - Lovas Enikő Amália: A debreceni Vásáry család – a tőkés polgárosodás kiemelkedő példája

ELLENZÉKBEN Nyugdíjaztatása után azonban folytatta politikai szerepvállalását az országos és helyi ellenzék soraiban. Igyekezett a református egyház életétől távol tartani a politika befolyásoló beavatkozási törekvéseit, erre presbiterként és Baltazár püspök jó barátjaként eleinte volt is módja. A debreceni egyház főgondnokaként sokat tett Baltazár kívánságának megfelelően az addigi egyházkerületi lelkész-főjegyző, Makláry Károly következő püspökké választásáért. (Célja az egyházi autonómia, politikai függetlenség megőrzése volt; Makláry ugyanis nem foglalkozott a napi politikával.) Törekvései végül nem jártak eredménnyel, Vay László befolyása erősebbnek bizonyult. A debreceni közügyekben folytatott tevékenysége a korábbiakban bizonyított tehetsége, szakértelme és cselekvőkészsége okán továbbra is megmaradt. Publikációiban az 1930-as évek vége felé erősödött határozott ellenzéki állásfoglalása, az agrárkérdést és a bankok elterjedésének ügyét taglaló írásai tanúsága alapján. Kapcsolatba került a kisgazda, függetlenségi polgári ellenzékkel, személyesen Eckhardt Tiborral is, akinek pártjába - feltehetőleg ekkor - be is lépett. 1938-ban országgyűlési képviselővé választják. A debreceni ügyektől ekkor sem szakadt el, legjelentősebb törekvései az egyetem építkezéseinek befejeztetésére és a teljes körű oktatási jogosultságok megőrzésére irányultak. Alapos oka volt erre, mivel 1940-től a debreceni egyetemkomplexum hátrányos helyzetbe került. Tanszékei egy részét később ideiglenesen megszüntették, működési engedélyét Szegednek adták át. Pest mellett Szeged kiemelkedő támogatásokat élvezett, míg a többi egyetem indokolatlanul egyre nehezebb helyzetbe jutott. A kolozsvári egyetem Szegedre történő áthozatala jogos igény volt, de az elbánás jóval kevésbé bizonyult igazságosnak. Vásáry jogi tételekre épített tiltakozása ez esetben nem tudta megmenteni a természettudományi és matematikai tanszékeket, amelyek visszaállítására a háborús körülmények már nem adtak módot. A HADIÁLLAPOT IDEJE A német megszállás idejére Vásáry visszaköltözött Debrecenbe, ahol a konfliktusokkal terhelt politikai és közélet nem foglalkozott jelenlétével. A megszállás egyik velejárója volt Budapesten a baloldali ellenzékiség betiltása és ellenzékiek zaklatása. Debrecenben ez a városi vezetés leváltását jelentette. Vásáry utódját, Kölcsey Sándort és a polgármester-helyettes Zöld Józsefet nyugdíjazták. A bombázások után az addig vezető tisztviselők elhagyták a várost, ezért a város utolsó magyar katonai parancsnoka, Martinovics István ezredes 1944. október 12-én Vásáryt bízta meg a polgármesteri teendők ellátásával. Zöld József a közellátás megoldását kapta feladatul. Ezt megerősítette 1944. október 21-én Kotlerevszkij városparancsnok is. Az év végére az újjászerveződő politikai élet kezdeményei felvetették a német uralom alól mentesült országrész irányításának újjászervezését. Erre vonatkozólag Vásáry is tett javaslatot, a teendőkről azonban már a szovjet és magyar kommunista vezetők döntöttek. 1944. december 14-én itt ült össze a nemzetgyűlés előkészítő bizottsága, amelynek elnöke Vásáry volt. Az 1944. december 21-én Debrecenben megnyitott nemzetgyűlés által megválasztott, Dalnoki Miklós Béla vezette kormányban pénzügyminiszteri posztot kapott Vásáry István, mint a legnagyobb igazgatási gyakorlattal rendelkező és nagy szakértelemmel bíró kormánytag.

16 Pénzügyminiszterként az állam helyzetének rendezését tűzi ki 16 „... azzal az erős elhatározással (...) léptem át a városháza küszöbét, (...)hogy mindent, ami tőlem telik, meg kell tennem szülővárosomért, melyet hűtlenül elhagytak azok, akik szolgálatára mint hivatalosak, de (...)nem hivatottak vállalkoztak." Vásáry pénzügyminiszteri iratai- A nyilatkozat 1944. december 26-án készült másolata. (VERESS Géza: Vásáry István politikai pályája. Debrecen, 1999.) 198