A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Történelem - Seres István. „Az aradiak harca a komádiakkal” – Egy szerb népballada történelmi háttere és Szúnyogh György kuruc főkapitány aradi fogsága 1704–1706-ban

Seres István „AZ ARADIAK ÉS A KOMÁDIAK HARCA" - EGY SZERB NÉPBALLADA TÖRTÉNELMI HÁTTERE ÉS SZUNYOGH GYÖRGY KURUC FŐKAPITÁNY ARADI FOGSÁGA 1704-1706-BAN (Adatok Kornádi Rákóczi-kori történetéhez) BEVEZETŐ A II. Rákóczi Ferenc vezette magyar függetlenségi harc egyik legfőbb problémája volt az osztrák császártól kiváltságolt délszláv határőrség ellenséges magatartása. A szabadságharcot megelőző években létrehozott katonai határőrvidék katonasága élesen szemben állt a magyar törekvésekkel. Bár II. Rákóczi Ferenc és tábornokai - Bercsényi Miklós, Bottyán János, Károlyi Sándor stb. - több ízben is kísérletet tettek arra, hogy a „rácok"-at a szabadságharc ügye mellé állítsák, a magyarországi délszlávok, eltekintve néhány kisebb, és zömükben csak a kényszer hatására kuruccá lett csapattól és egyes katonák magányos átszökésétől, végig megmaradtak a császár hűségén. A rác határőrök több ízben a kuruc csapatokra is csapást mértek, legfőbb harci értékük mégis a velük szemben álló kurucok hátországának a pusztítása volt. Történeti mondáink jelentős része foglalkozik a „rác" támadásokkal, némely tájegységen pedig a rácok emléke vetekszik a korábbi ellenség, a török-tatár hódítók emlékezetével. Különösen gazdag ilyen tekintetben a Tiszántúl, ahol a „rác" előtaggal ellátott határneveket rendre a Maros menti határőrök támadásaival hozzák összefüggésbe. Ugyanakkor a nyolc évig tartó szakadatlan háborúskodás a hazai délszláv lakosság emlékezetében is mély nyomot kellett, hogy hagyjon. Hiszen Rákóczi Szeged elleni hadjárata, majd Bertóthy István brigadéros bácskai portyája és Károlyi Sándor generálisnak a Maros menti rácok ellen viselt hadjáratai, nem is beszélve Pécs 1704-ben a kurucok által történt elpusztításáról s az ott véghezvitt vérengzésről, mind-mind okot adtak a magyarok elleni gyűlölködésre. A Rákóczi-szabadságharc idején lezajlott délszláv-magyar harcok népköltészeti emlékeinek az összegyűjtésére azonban mindeddig egyik részről sem történt kísérlet, sőt némely helytörténeti kiadványtól eltekintve csak a korszakkal foglalkozó átfogó történeti munkák nyújtanak tájékoztatást az egyes helyi eseményekről. Dolgozatomban egy szerb ballada kapcsán igyekszem bemutatni a szerb határőrök és a kurucok határvidéki harcait. A ballada különleges értékét az adja meg, hogy a benne elmesélt esemény magyar néphagyományokkal és történeti forrásokkal egyaránt alátámasztható. A délszláv határvidéki epika egyik ritka gyöngyszeme „Az aradiak és a komádiak harca" című népballada, amelyet Vuk Sztefan Karadzsics, az irodalmi szerb nyelv megteremtője jegyzett le 1829-ben egy Gruje Meancity nevű szenttamási' énekestől. A ballada a Maros menti szerb határőrök, „granicsárok" egyik magyarok elleni sikeres portyáját meséli el. A költői túlzásokkal jócskán megtűzdelt ballada cselekménye szerint Tukelija aradi főkapitány hadnagyai: Baja és Rcskovity (Rcsak) Peja Kornádi városa alá ütöttek, és a „magyar kálvinistákkal", azaz a kurucokkal vívott véres harc során foglyul ejtették azok parancsnokát „Sunog-general"-t és annak egyik hadnagyát. Szenttamás, az egykori Bács-Bodrog vármegye Óbecsei járásában; ma: Srbobran 135