A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Régészet, ókortudomány - Pallag Zoltán: Posta Béla és a magyar keleti archeológiai intézet terve

Pallag Zoltán POSTA BÉLA ÉS A MAGYAR KELETI ARCHAEOLÓGIAI INTÉZET TERVE „Ha a magyar nyelv sajátunk nem volna, még akkor is igazolhatnám lépésemet, Anglia és Franciaországnak a rég elavult nyelveknek költséges kutatására mutatva. Mit Layard, Rawlinson, Laftus és mások Babylon, Ninive, Khorszabad, Varka és Susából roppant költségen napfényre hoztak, se a régi angol-szászok, se Osszián hősei történetére egy parányi világosságot nem vet. " VÁMBÉRY Ármin, Küzdelmeim BEVEZETÉS Edward Said írja 1978-as első megjelenése óta sok vitát kiváltott könyvében: „véleményem szerint az orientalizmus a kelet feletti euro-atlanti gyámkodás ékes bizonyítéka" (SAID 2000, 18).

1 Az orientalizmus kifejezést Said az orientalisztika szinonimájaként is használja a legtágabb értelemben, müvében viszont szinte csak az arab világ és a nyugat viszonyáról ír.

2 Staud Géza szerint a kelet iránti „tudományos érdeklődésnek nálunk három iránya volt: az egyik a keleti népek művészetét, irodalmát, néprajzi érdekességeit társadalmi és politikai helyzetét tanulmányozta; a második irány a hazai török vonatkozások kutatását tűzte ki célul, vagyis a romantika történeti tendenciájával olvadt össze; a harmadik irányzat pedig a magyarság őshazáját kutatva irányította keletre tekintetét s át volt hatva a Kelet népe gondolatától, amely képzet a szépirodalmi törekvésekre is rányomta bélyegét" (STAUD 1999, 102). Ez a megállapítás valamelyest árnyalja Saidnak a nem angolszász és nem francia kutatás hagyományait figyelembe nem vevő kijelentéseit.

3 Egyetértek Staud Gézával abban, hogy a magyar keletkutatást erősen befolyásolta a keleti származás tudata, sőt nagyrészt ez a tudat e tudomány magyar változatának motorja. Said gondolatai viszont igen sarkítottak, véleményem szerint ugyanis a nyugat-európai „orientalizmus" ahogy Said nevezi - nem a gyarmatosítás egy formája volt, bár az orientalisztikát kétségtelenül előrelendítette, mivel megteremtette a helyszínen való kutatás lehetőségét. Nem orientalisták és régészek vezették a hadműveleteket, és általában nem ők irányították a már megszerzett területeket sem. Az viszont tény, hogy sok tudós tevékenykedett Ázsia és Afrika európai fennhatóság alatt levő területein, de ők általában csak hivatalnokok voltak, akiket szakértelmük, hely- és nyelvismeretük miatt alkalmaztak, sokszor tanácsadókként, vagy kémekként.

4 Ebben az értelemben valóban összefüggött a gyarmatosítás és az orientalisztika, de egyenlőségjelet semmiféleképpen nem tehetünk a két fogalom közé. A gyarmatosításnak csak hozadékai voltak Európa és Amerika kutatóintézetei a Közel-Keleten, nem pedig előretolt erősségei. ' Ennek a véleménynek éles kritikáját adja Simon Róbert, aki szerint Said „az európai orientalisztikát KözelKelet gyarmatosításának egy-egy igen hatékony mozzanata gyanánt mutatta be" (SIMON 2000, 140; SIMON 2000a, 235). 2 Erre többek között James Clifford is felhívta a figyelmet. 3 „A német tudományosság gyakorlatilag nem tett egyebet, csak tökéletesítette a gyarmatosító britek és fra nciák által Keleten gyűjtött szövegek, mitológiák, eszmék és nyelvek interpretációjának módszertanát" (SAID 2000, 41). 4 Az brit tudomány és a hírszerzés közötti kapcsolatokhoz Indiában és a környező területeken: Bayly 1997. A földrajzi ismeretek megszerzése és a hatalom közötti kapcsolatokhoz: GODLEWSKA-SMITH 1994. 117