A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Történelem – Numizmatika - Bényei Miklós: Kossuth Lajos és debreceni kapcsolatának korai szakasza

jegyzetimben, jeles munkájának második kiadásánál a tudós szerző maga legjobban ki fog javíthatni

14 Pajkossy Gábornak a kritikai kiadáshoz készített és a Péczely-mű megbírált passzusaira utaló, itt-ott azokat idéző lábjegyzetei szükségtelenné teszik Kossuth írásának és a debreceni szerző értekezésének pontonkénti összevetését.

75 Célszerű viszont kitérni arra, hogy az elmarasztalólag emlegetett „debreceni dialektus" a nyelvújítási harcok egyik sokat vitatott termékének, a debreceni jelzővel illetett Magyar grammatika, melyet készített Debreczenbenn egy magyar tudós társaság (Bécs, 1795) c. nyelvtannak a tételeit jelenti.

76 Péczely József rendkívül gyorsan reagált: már november 21-én válaszolt az ismeretlen szerző bírálatára; vitacikkét ugyanezen lapban, december 12-én nyomtatták ki: Válasz a' 91dik számú Társalkodó' következő czímű czikkelyére: „ Töredékek egy fiú leveléből anyjához, némelly literatúrai tárgyakról." Egy általánosítható fejtegetéssel kezdte. „Valamint oly írónak, ki elég hiú tökéletesnek hinni müvét, mi sem lehet kedvetlenebb, úgy annak, ki önzéstől menten a Horáctól oly igen ajánlt törülgetés

77 által igyekszik magáénak maradandó becset szerezni, mi sem lehet kedvesebb, mint hibáji s fogyatkozásai kimutatása. Ki azért ezt, a tudomány szent érdekében, tanult s művelt férfihoz illő kíméléssel teszi, hálát inkább s köszönetet, mint neheztelést v[agy] kifakadást érdemel; mert figyelmeztetésinek a munka tökéletesbülése, ezzel úgy a tudomány, mint az író becsének növekedése lehet idővel egyenes eredménye. E célból szólalt-e fel a Társalkodó 91d. számában Magyar Históriámnak egy figyelmes olvasója? maga tudja legjobban; én hinni szeretem, hogy ebből; fogadja azért köszönetem, s a n. érd. [nagyérdemű] közönség ezúttal azon nyilatkozásom: hogy én úgy érzem, mint minden ezután történhető helyes figyelmeztetést arra használandók: mint tegyem - a megrótt hiányokat pótolva, rosszat jóval, jót jobbal cserélve szüntelen föl - munkámat lehetőségig tökéletessé, s azon kitűnő kedvezésre, mellyel - hála, nem dicsekvés mondatja velem ezt - első megjelenésétől fogva fogadtatni szerencséje volt, minél érdemesbe. De szabad legyen viszont nekem először is tudós hazámfiait, kik jövendőre e figyelmeztetés vagy vizsgálat munkáját szívesek leendnek érettem, vagy a tudományért, vagy mindkettőért megtenni, arra kérnem: jelöljék ki - mi nélkül semmi érdeke, semmi haszna a vizsgálatnak - minél világosabban a megrovatandó hiányokat, botlásokat; mondják meg nemcsak miben? hanem azt is: miért? hibáztatnak..." KOSSUTH 1989, 489-491. - A francia idézet magyarul így hangzik: »Amikor a lélek emelkedett, a szavak lehullanak a magasból, és a nemes kifejezés mindig követi a nemes gondolatot.« A fordításért e helyen is köszönetet mondok Szabó Lászlónak, a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtára munkatársának. Az író személyét egyelőre nem sikerült azonosítani. Pajkossy Gábor lábjegyzetei: KOSSUTH 1989, 490-491. A levélben említett visegrádi történet a Zách nemzetség kiirtását elbeszélő részlet. A kassai diéta pedig azt az 1374. évi gyűlést jelenti, amelyen a lengyel rendek az adó csökkentése fejében elfogadták, hogy Nagy Lajos király halála után lánya örökölje a trónt. - Kossuthnak a nemzeti szellem hiányára vonatkozó mondataiból idéz CSABAI 1961, 38-39., illetve az ő nyomán VÁRKONYI 1973, 50-51. Ugyanerre a részre utal KOSÁRY 1946, 173-186. Szabad György az ősiség szemléleti kritikáját hozta szóba: SZABAD 1977, 42. Vö. ANDRÁSSYNÉ 1956, 63-73. Horatius szállóigévé vált gondolatára utal, amely a Szatírák első könyvének tizedik részében olvasható (72-73. sor): „Saepe stilum, iterum quae digna legi sint sripturus..." Horváth István Károly fordításában: „Gyakran fordítsd meg vessződ, s olyat írj, ami méltó arra, hogy olvassák." Vagyis az íróeszközként használt stílus vastagabbik végével rendszeresen törülje a viasztábláról a javítható és javítandó szöveget. 87