A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Történelem – Numizmatika - Bényei Miklós: Kossuth Lajos és debreceni kapcsolatának korai szakasza

fogant értekezést. Véleményét 1838. szeptember 27-én az édesanyjához intézett levelében fejtette ki, de jól érzékelhetően kritikának, vagyis a nyilvánosságnak szánta. A Társalkodó november 14-i számában T. G. más részletekkel együtt közzé is tette, Töredékek egy fiú leveleiből anyjához, némely literatúrai tárgyakról címmel, névtelenül.

73 Újabban Kossuth összes munkáinak hetedik kötetében is megjelent; itt ennek alapján közöljük. Péczely históriájának literatúránk mezején igen szívesen örvendek. Jeles kompendium, melynek még egyszer átnézve s itt-ott kijavítva, változtatva, több kiadást kell érni. Én a munka becsét, érdemét teljesen méltánylom és szerzőjét tisztelem. Ámbár némelyekből többet, némelyekből kevesebbet, némelyeket másképp óhajtanék. Például: többet a nemzet történeteiből; több századokon keresztül alig van egy nemzeti emlékezetesség, egyetlen egy magyar polgár neve említve. Alig van a királyén kívül más név említve. Én nem gondolom, hogy honunk történetei ennyire szegények lettek volna emlékezetre méltó belső tettekben, nemzeti karaktert ábrázoló vonásokban, említésre méltó emberekben; s ha az eddigi kompilátorok e tekintetben nem nyújtottak anyagot a tudós szerzőnek, annál nagyobb az ösztön búvárkodni a homályban, annál szebb lehet a dicsőség. Többet kívánnék a nemzet karakterét, időszakonkinti erkölcseit, szokásait, belső nemzeti életét ismertető vonásokból (mint például Ulászló és 2-ik Lajos korából van, de előbb az egész Árpád-házi időszak, sőt Nagy Lajos alatt is - úgyszólván - semmi sincs a munkában), többet kívánnék arról, mikint olvadt az Arpád-ház korábóli alkotmány s vele a nemzet politikai élete által az eredeti alkotmányunkkal oly rosszul egyező feudalizmusba stb., és ezekből pedig többet kívánnék mindamellett, hogy a szerző mottóját s élőbeszédjét olvastam, mert ezek helyett kevesebbet kívánnék azokból az apró-cseprő, egypár ezer zsoldosokkal, nemzeti érdek, nemzeti befolyás, nemzeti erő nélkül vitt privát tréfa-harcocskákból, melyek a magyar nemzetet akár históriai, akár politikai, akár katonai, akár belső életi tekintetben oly igen kevéssé ismertetik. Végre némelyeket másként óhajtanék. Mert juris publici [közjogi] nézeteit itt-ott historice hibásaknak ítélem. Például: mi a nemeseknek az Aranybulla szerint külföldön hadakozási kötelességéről mondatik, egészen hibásan, mi a várbeli jobbágyokról állíttatik, nem egészen helyesen van mondva; a királyi városok politikai származásukról semmi nincs mondva; Nagy Lajos törvényeinél pedig éppen dicsérve és helyeselve van az (mivel nem helyes szempontból, a kilencedrőli törvény pedig a valósággal épen ellenkezően van felfogva), ami az úgynevezett ősiségnek eredeti alkotmányunk előtt ismeretlen elvét feudális szellemben behozván, azon maiglan tartó átoknak, miszerint jószágot teljes biztonsággal sem bírni, sem szerezni nem lehet, s ezzel a józan státusgazdálkodási elvek gyökerestőli kiforgatásának lett kútfeje; s ezért nem helyeslést, hanem oly független s méltóságteli ítéletet érdemelt volna, minőt a szerző a visegrádi történet s a Lajos alatt Kassán tartott lengyel diaeta felett oly szépen, oly erősen, oly tiszteletet érdemlőleg kimondott. - Végre stílusára nézve is (kivált, ahol kompilál s excerptál [kivonatol] inkább, mint saját szép lelkéből merít, mert itt nála is igazolva találtam azt, mit egy híres francia író mond: «Quand l'áme est elévée, les paroles tombent den haut et I expression noble suit toujours la noble pensée»), mondom, stílusára nézve is, kivált etimológiai, szóhelyezési és konstruktivus tekintetben, de arra nézve is, hogy a közbeszédbeni kimondást s ebben a debreceni dialektust néhol betűről betűre magáévá teszi, a philologusoknak lehetnének némely észrevételeik, melyeket azonban, valamint azt is, ami tartalmi tekintetben netalán helyes volna inkább tanulni, mint bírálni óhajtó 73 Társalkodó, 1838. nov. 14. (91. sz.) 358-359. - A két betű valószínűleg Török Gábort, a Törvényhatósági Tudósítások bihari levelezőjét takarta; KOSÁRY 1979, 392. 86