A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Történelem – Numizmatika - Bényei Miklós: Kossuth Lajos és debreceni kapcsolatának korai szakasza

egyház tisztségviselője, a megyei közélet aktív szereplője, a formálódó reformellenzék tevékeny részese lett.

4 Figyelmet érdemel viszont az a tény, hogy két olyan jeles személlyel is találkozott, akikkel majdan, a negyvenes években újságíróként, mint a cívisváros képviselőivel került ismét összeköttetésbe. A valamivel idősebb Balásházy János (1797-1857) szolgabíró és már ekkor ígéretes agrártudós, 1830 novemberétől a Magyar Tudós Társaság tagja, az ország polgárosodásának, gazdasági fejlődésének elkötelezett híve volt.

5 A két fiatalember többször ítélkezett együtt a vármegyei törvényszéken, közös bizottságban dolgoztak a kolera veszélyének elhárításán, és a hivatalos feladatok ellátása közben szoros, csaknem baráti viszony fejlődött ki köztük; Kossuth még könyvet is adott kölcsön Balásházynak. Az utóbbi szervezte meg 1831 elején a megyei ellenzéket tömörítő, a reformtervek műhelyének tekinthető zempléni kaszinót, amelynek Kossuth alapító tagja és egyik jegyzője volt.

6 Balásházy 1833-ban Debrecenbe költözött.

7 S bár a harmincas évekből nincs érzékelhető nyoma, feltételezhető, hogy kapcsolatuk ekkor sem szakadt meg, a Pesti Hírlap megindulását követően pedig bizonyosan felújult.

8 Kossuth konzervatív, kormánypárti ellenfelét, a vele egyidős Vay Miklós báró (1802-1894) zempléni alispánt (majd borsodi adminisztrátort) 1840-ben a debreceni székhelyű tiszántúli református egyházkerület és az ottani kollégium főgondnokává választották.

9 A protestáns unió terve kapcsán már e minőségében vitatta a Pesti Hírlap szerkesztőjének nézeteit.

10 AZ ORSZÁGGYŰLÉSI TUDÓSÍTÁSOK A rendelkezésre álló források tanúsága szerint Debrecen nevét Kossuth Lajos először az első igazi reformdiéta tanácskozásairól készített Országgyűlési Tudósítások c. kéziratos lapjában vetette papírra. A sajtó szabadságáért és a polgári nyilvánosság megvalósításáért vívott küzdelemben kimagasló szerepet játszó orgánumban" 1833. január 9. és 1836. április 26. között tizenkét alkalommal tett említést az akkor legnépesebb magyar városról. Méltató, kommentáló sorokat azonban nemigen olvashatunk; Kossuth egy szerény, egyszavas megjegyzés kivételével mindvégig megmaradt a puszta tényközlésnél. 1833. január 9-én az alsótábla a kerületi, azaz nem hivatalos ülésén küldöttséget jelölt ki a preferenciálék (az előzetes, tehát kiemelt sérelmek és kérelmek) összeállítására. Kossuth megírta, 4 BARTA 1966, 23-24. Zempléni éveiről a legfrissebb összegzés, értékelés: SZABAD 1977, 12-25. Helytörténeti adatokat közöl HŐGYE 1982, és kevés érdemi információval KONSTANTIN 1985, 50. 5 TILKOVSZKY 1962, 409-439.; TILKOVSZKY 1970. 6 HŐGYE 1982, VIII., 7., 9., 11-14., 17., 27-28., 53-54., 59.; KOSSUTH 1966, 208-209., 241., 280.; SÍK 1978, 104-105.; VISZOTA 1927, XIX-XXI.; KOSÁRY 1946, 70-71., 74.; BARTA 1966, 47., 81., 99. A könyvkölcsönzésről: KOSSUTH 1966, 199-200.; KOSÁRY 1946, 58. 7 TILKOVSZKY 1970, 41-59. 8 BÉNYEI 1993,73. 9 Életútjáról: LÉVAY 1899, 6-38.; főgondnokká választásáról: uo. 32. Zempléni konfliktusaikról: KOSSUTH 1966, 251-252.; KOSÁRY 1946, 71-73.; BARTA 1966, 34-^0.; SZABAD 1977, 17. - Később, 1839-ben a Kossuth perében ítélkező királyi tábla egyik ülnöke Vay Miklós volt, aki igen méltányosan viselkedett a vádlott irányában, az 1839. február 19-i végtárgyaláson több ponton ellene mondott a vádaknak, nem ismerte el a királyi parancs megtagadását, a cenzúra kijátszását, a titkos társaság létét; POMPÉRY 1913,27., 174. 10 BÉNYEI 1993, 76. 11 KOSÁRY 1946, 91-128.; BARTA 1966, 192-234.; SZABAD 1977, 25-35.; KOSÁRY 1979, 380-388. 74