A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Történelem – Numizmatika - Bényei Miklós: Kossuth Lajos és debreceni kapcsolatának korai szakasza

hogy két városi követet is delegáltak, köztük a debreceni Komlósyt 12 , vagyis - helyes névalakkal - Komlóssy Dániel (1775-1844) szenátort, akit pár hónap múlva a város első rendőr főkapitányá­vá is megválasztottak. 13 Több mint egy év elteltével, az alsótábla 1834. április 17-én tartott orszá­gos, azaz hivatalos üléséről szólva Kossuth a városi törvényszékekről előterjesztett törvényjavas­lat vitáját ismertette. A kétes nemesek dolgában idézte Beöthy Ödönnek (1796-1854), a híres, li­berális bihari követnek a szavait: „ditsekedve említé, hogy Bihar megyének Debreczen városával e részben soha súrlódásai nintsenek..." 14 1834. október 3-án az alsótábla kerületi ülése Arad sza­bad királyi városi rangjának utólagos elismeréséről tárgyalt. Kossuth a tudósításában kiemelte Andrássy József (1806-1852) Esztergom vármegyei követ felszólalását, aki 1715-ből Debrecen példáját hozta fel analóg esetként, hivatkozva arra, hogy a király már az országgyűlést megelőző­en privilégiummal ruházta fel a várost. Vághy Ferenc (1776-1862), Sopron város követe megerő­sítette ezt, jónak ítélve a példát. 15 Az 1835. március 30-i kerületi ülésen a Veszprém megyei kö­vet, Kocsi Horváth Sámuel a magyar nyelvet támogató városok között felsorolta Debrecent is. 16 Két nappal később, az április 1-jei kerületi ülésről, a sóalap felhasználásával összefüggő sérelem­ről tudósítva ismét Andrássy Józsefet citálta, aki szükségesnek vélte az útépítést „Pesttől Deb­reczenig." 17 Ez az első eset, amikor Kossuth - igaz, csak közvetve - a debreceni országút meg­építését szóba hozta. Az 1835. május 4-i kerületi ülésről szólva arról is beszámolt, hogy Bereg vármegye kívánságára elfogadták „Namény felől Debreczennek..." postastációk felállítását. 18 A felsőtábla 1835. augusztus 12-én tárgyalt a szabad királyi városok sérelmeiről. Kossuth ek­kor ismertette, mégpedig feltűnően részletesen Debrecen panaszait (korábban, az alsótábla vitái­ban nem figyelt fel ezekre). A város a királyi biztos csaknem korlátlan hatalmát tette szóvá. Egyebek között azt kifogásolta, hogy a római katolikusok túlzottan nagy arányban jelöltettek és választattak meg a szenátori és esküdt helyekre, továbbá a királyi biztosok visszaélve jogaikkal némely hivatalt kinevezéssel töltenek be, előnyben részesítve a római katolikusokat, tehát sértik a város választási jogát és utat nyitnak a vallási megkülönböztetésre. A harmadik pontban észrevé­telezték, hogy a városi tisztválasztásokkal kapcsolatos sérelem voltaképpen a kancellária e tárgy­ban kiadott parancsolatából ered. Az alsótábla többsége pártolta a debreceniek kérelmét, vagyis a királyi biztosok távolmaradását a tisztújításoktól. Kossuth röviden vázolta a főrendi vita fonto­sabb elemeit is. Mindenekelőtt Cziráky Antal gróf (1772-1852) országbíró felszólalását, aki a kormányzat törekvéseivel egyetértve, konzervatív szellemben - a királyi biztosok, illetve a király jogosultságát hangsúlyozva - elutasítani javasolta a debreceni, illetve immár az alsótáblai indít­ványt. Hasonló értelemben nyilatkozott Pálffy Fidél gróf (1788-1864) tárnokmester és Eötvös Ig­nác báró (1763-1838) főpohárnok. Jordánszky Elek (1765-1840) nagyszombati érseki helynök, tinnini püspök pedig a római katolikusok túlzott aránya miatti kitételt bírálta, álszent módon a ke­12 KOSSUTH 1948, 87. 13 NYAKAS 1978, 12.; HBML IV. A. 101 l/a. 104., 105. Rendtartási jegyzőkönyv 1834dik, 1835dik eszten­dőről. A választás 1833. június 3-án volt, de Komlóssy 1835 novemberében többszöri próbálkozás után végleg lemondott e tisztségéről. 14 KOSSUTH 1949,67. 15 KOSSUTH 1949. 576. Debrecen kiváltságlevele 1693. ápr. 11-én kelt, majd a szabad királyi városi rangot az 1715. évi 108. te. ismerte el; részletesebben: KONCZ-HERPAY 1915, 21-72., újabban: BALOGH 1981, 93., 141-142. p. A kiváltságlevél friss kiadása és fordítása: Szabad királyi város Debrecen 1693. Debrecen, 1993. (Balogh István utószavával) 16 KOSSUTH 1959, 298. 17 KOSSUTH 1959,310. 18 KOSSUTH 1959,395. 75

Next

/
Oldalképek
Tartalom