A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Természettudomány - Lovas Márton: Derecske állatvilága

A tízlábú rákok közül a kecskerák (Astacus leptodactylus) gyakran kerül a horgászok zsákmányába, de a folyami rák (Astacus astacus) is előfordul az itteni vizekben. A vízparti növényeken előfordul a közönséges víziászka (Asellus aquaticus). Az Ikerszelvényesek - Diplopoda osztály fajai közül a nedves erdőszéli avarban él a szívó ezerlábú (Polyzonium germanicum), a nádasok korhadékában pedig a földi vaspondró (Julus) fajok. A vizek és vízpartok legfeltűnőbb rovarai a szitakötők. Az Odonata rend fajai a kisebb repülő rovarokra vadásznak imágó állapotukban, lárvaként pedig a nagyobb fajok a halivadékot is károsítják. Gyakori a színes szárnyú szitakötők közül a sávos szitakötő (Calopterix splendens). A hím állat kék, a nőstény zöld szárnyú. Összecsapott szárnyakkal pihennek a légivadászok. Gyakori a kéksávos légivadász (Enallagma cyanthigerum). Ércfényű zöldes-fekete és zöld színekben pompázik a szép légivadász (Coenagrion puella). Költői latin neve van a gyakori légivadásznak (Agrion pulchellum) - „a földműves leánykája"-ként fordítható. A nagyobb vízfelületek felett vadászik a zöld légivadász (Erythromma viridulum). A karcsú acsák közül gyakori a legnagyobb hazai faj az óriás szitakötő (Anax imperátor), a 7-8 cm nagyra is megnövő állatot nagyon gyors röpte miatt nehéz begyűjteni. Az Alföldön közönséges a gyakori ácsa (Aeschna affinis). A laposhasú acsák közül a négyfoltos ácsa (Libellula quadrimaculata), vagy a kék pásztor (Othetrum coerulescens), de a vörös potrohú alföldi szitakötő (Sympetrum sanguineum) egyaránt megtalálható, s jellegzetes színükről és röptükről könnyen felismerhetőek. A levegőtől a víz felé fordulva néhány különös rovarra lehetünk figyelmesek. A Poloskák Heteroptera rendjébe tartozó állatok közül algákkal táplálkoznak a búvárpoloskák - Corixidae. Gyakori közülük a nagy búvárpoloska (Corixa punctata). Esténként repül ki a vízből ez a sötétbarna 1,3-1,5 cm nagyságú állat. Kisebb termetű a közönséges búvárpoloska (Sigara lateralis) mindössze 5-6 mm. Emberre is veszélyes mérgű a vízi-skorpió (Nepa rubra). Potroha a szárnyak alatt élénk vörös színű (Nepa cinerea) mindkét latin név erre utal. A csendes kis öblöcskékben vadászik a vízi botpoloska (Ranatra linearis). Különös úszástechnikájú a barnássárga, néha zöldes tarka hanyattúszó-poloska (Notonecta glauca). A víz felszínén csapatostul úszkálnak a molnárpoloskák a közönséges molnárpoloska (Gerris palludum) és a tavi molnárpoloska (Gerris lacustris), de a rozsdáshátú molnárpoloska is (Gerris thoracicus). Fekete színű kb. 5 mm nagyságú állatok az igen gyors mozgású parti poloskák. Közülük a parti futópoloska (Saldula saltatoria) az egyik gyakori faj. Különös formájú állatok a kabócák - Homoptera. Inkább a száraz réteken, erdőszéleken fordulnak elő, de a nádasban él a sárgás összhatású nádi kabóca (Euidella speciosa). A nedves réteket, mocsárszéleket kedveli a fűzfa-tajtékos kabóca (Lepyronia coleoptrata) és a kis tajtékoskabóca (Neophilaenus minor). Finom, törékeny állatok a Vízifátyolkák - Megaloptera. A vízbe lerakott petéikből 1-3 év alatt fejlődnek lárváik és a vízparton kifúrt kamrácskában bábozódnak be. A kifejlett állat keveset repül és csak néhány napig él. A vízi recésfátyolka (Sialis flavilatera) május június hónapban repül. A bogarak - Coleoptera rendje számos faja él a vízi, vízkörnyéki élőhelyeken. A nedves iszap, a nádtorzsák és a víz egyaránt kedves számukra. A mocsári szemesfutó (Notiophilus palustris) a gömböcfutó (Omophron limbatum), a közönséges sárfutó (Asaphidion flavipes), szélesnyakú gyorsfutó (Bembidion laticolle), a közönséges gyorsfutó (Bembidion lampros), a rajzos gyorsfutó (Bembidion varium), a gömböcfutó (Omophron limbatum) egyaránt kedvelik az élőhelyet. Szeretnek itt élni az Agonum fajok, mint a sárgalábú kisfutó (Agonum ruficorne), a fekete kisfutó (Agonum assimile), a fémes kisfutó (Agonum viduum). A közönséges gyászfutó 50