A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Természettudomány - Lovas Márton: Derecske állatvilága

(Pterostichus vulgaris), a szárnyatlan posványfutonc (Badister peltatus), a vörösnyakú posványfutonc (Badister bipustulatus), a fekete bűzfutó (Chlaenius tristis). Nádasok szegélyén gyakori az ingoványfutó (Colliuris melanura), nádtörmelék között fordul elő a feketejegyű nádfutó (Demetrias imperialis). A vízinövényeken él a vörösnyakú víztaposó (Haliplus ruficollis) és a sárganyakú víztaposó (Haliplus flavicollis). 3,5-4 mm nagyságú a sárgás színű barázdás víztaposó (Peltodytes caesus). A csíkbogarak közül a néma bukóbogár (Laccophilus obscurus) inkább a halastavakat, állóvizeket kedveli. A nádasok lakója a szőrös kiscsibor (Hydroporus planus) és az alföldi paránycsibor (Bidessus nasutus). Gyakori a pettyes csíkbogár (Rhanthus punctatus). A víztározóban él a szegélyes csíkbogár (Dytiscus mar ginalis), sokszor a halivadékot is pusztítja. Legnagyobb vízibogarunk az óriáscsibor (Hydrous piceus), lárvája ragadozó. A vízközeli házak lámpafényére gyakran berepül. Nagytermetű vízibogarunk a széles merülőbogár (Cybister laterimarginalis) hasonlít a szegélyes csíkbogárra, csak ennek szárnyfedői is a peremén sárga csíkosak. Különös, gyors mozgásukról ismerjük fel a víz felszínén körbe-körbe keringő keringőbogarakat (Gyrinus substriatus). A 7-8 mm nagyságú fekete szárnyfedőjű bogarak gyakran csapatokban keringelnek. A mocsarak szélein, a korhadék alatt élnek a holyvák. Eléggé gyakori a parti holyva (Paederus riparius), a kis parti holyva (Paederus fuscipes). Algaevő a háromszarvú holyva (Bledius tricornis), az enyhén szikes vizeket kedveli. Az öreg nyárfák kérge alatt él a lemez-sutabogár (Hololepta plana), teste feltűnően lapos, fényes fekete. Gyakori a 3,5-4,5 mm nagyságú, fekete színű barázdás sutabogár (Astholus duodecimstriatus). Legnagyobb termetű sutabogarunk is előfordul Derecskén, a nagy sutabogár (Pachilister inaequalis), 9-13 mm nagyságú. Vízben fejlődő, de a sáson, nádon élő kicsiny bogarak a rétbogarak, (Cyphon variabilis) és az apró rétbogár (Cyphon padi). A parti füzekről gyűjthetők a karmos vízibogarak közül a füles karmosbogár (Dryops auriculatus), vagy a karmos vízibogár (Dryops griseus). Az iszapot kedvelik az iszapbogarak (Heterocerus fossor). A nyár és fűzfákban fejlődik, de az ernyős virágzatokon él a szalagos maróka (Variimordafasciata). A Lemezescsápú bogarak (Lamellicornia) közül előfordul ezen az élőhelyen a korhadó fűzfában fejlődő kis szarvasbogár (Dorcus parallelepipedus), vagy a nedves vízparti réteken a szőrös bundásbogár (Epicometis hirta) ami már a cserebogarak (Melolonthidae) családjába tartozik. A cincérek közül a pézsmacincér (Aromia moschata) kedveli ugyanezt a növényt, zöldes fémfényű teste jól rejti a fűzfa lombjában. A mellvégen lévő illatmirigy-nyílásokból mosusz illat terjeng. A levélbogarak (Chrysomelidae) családból különlegesség a nyílfűbogár (Donacia bicolor), a derecskéi vizekben élő nyílfű (Sagittaria sagittifolia) speciális tápnövényfüggő bogara. Más Donacia fajok viszont a nádhoz, a sáshoz alkalmazkodtak. Fűz és nyárféléken él a füzfa-zsákhordó bogár (Clytra laeviuscula). Lárvája saját ürülékéből csövet készít és hangyabolyokban él. A csalánon él a csalán levélbogár, ragyogó fémzöld színéről könnyen felismerjük (Dlochrysa fastuosa). Szintén a fűzfákon él a húszfoltos fűzlevelész (Melasoma vigintipunctatum). A nyárfán pedig a nagy nyárlevelész (Melasoma populi) vörös szárnyfedői tűnnek szemünkbe. Az ormányosbogarak közül ma a nyárfa levélsodró bogár (Bytiscus populi), a ciripelő békabuzogányormányos (Icaris spargani), a fekete nádormányos (Erirrhinus festucae), a kákaormányos (Notaris scirpi) és a feketésbarna, finom sárgafoltokkal díszített sásormányos (Notaris acridulus) az érdekesebb fajok. 51