A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Művelődés- és irodalomtörténet - Szabó Anna Viola: „Öttől hétig moziban etetema fantáziámat”. Oláh Gábor és a film

majd, a nő - eszményét szereti csupán. Ezért nem feszélyezi a moziban sem, hogy előre gyártott, kiszámított érzéseket, hatásokat tesz magáévá - nyilván föl sem merül benne ennek a veszélye hiszen a maga-teremtette világban a hősök és ő maga, mint hős, szintén ilyen irányított érzések szerint élték életüket. Meg kellett felelniük egy magasabb mércének, melyet Oláh Gábor tartott a kezében, önnön cselekedeteit is ennek feleltetve meg. Amitől az élet minden területén óvakodott („féltem egyéniségem érintetlenségét, eredetiségét a másokkal és másokhoz való súrlódástól, félek, hogy lekopik az a máz, amely az egyéneket megkülönbözteti a tömegben"

41

), amire oly kínosan vigyázott, hogy az emberek valamiképpen ne feledjék rendkívüli, művész voltát, melyet viselkedésével mindig igyekezett alátámasztani, sőt, erre rá is játszani, az a moziban semmivé lesz. A moziban megfeledkezik az éberségről: Oláh Gábor a tömeg részévé válik. OLÁH GÁBOR ÉS A NŐK Miután naplója szövegében megfigyelhető, hogy az oly gyakran emlegetett színésznők mellett a filmben soha nem veszi észre a színészt s a számtalan előforduló női név között férfié egyszer sem bukkan fel, gyanítható, hogy a színésznő is elsősorban, mint nő érdekelte. Oláh Gábort minden nő érdekelte, mindent tudni akart a női nemről, egészében és egyénenként, hiszen ez éppen olyan misztérium volt számára, mint maga az „élet". A nő soha el nem ért gyönyörűség tárgya volt számára, paradicsom, amelyet már előre elveszített. Ahogy öregszik, egyre gyakrabban magyarázza magának is a hiányt, a nő hiányát az életében: magyarázza félelemmel, betegséggel, az idő hiányával, az élet, az alkalom hiányával („Soha nem lehetek boldog, de nem is nagyon akarok. A boldogság: nyugalom, a nyugalom: tétlenség, a tétlenség nem élet, halál. S még hány könyvemet nem írtam meg! Addig nem lehet házasságra gondolni."

42

). Mindent meg tud magyarázni, ahogy azt is, miért maradt Debrecenben, csak az igazat nem mondja, hogy „az égbe mászik, mert lenn élni nem mer."

43 Legfőbb és legfontosabb magyarázata azonban esztétikájával hozható összefüggésbe. Számára a szerelem minden élet „magva, gyökere és virága", ennél fogva a művészeté is, hiszen „a művészet maga a megszépült élet"

44

. Ez, a művészi alkotáshoz szükséges szerelemérzés, szenvedélyes vágyakozás azonban tisztán eszmei érzés, amely csak úgy tartható fent, ha soha be nem teljesül. „Művész akarsz lenni, tisztelt barátom? íme, itt van egy jó tipp. Szeress 12 éves korodtól fogva őrülten, vadul és reménytelenül. Buja fantáziád vörös fényben égjen, a véred lyukat üssön koponyádon, - de azt a nőt, vagy azokat a nőket, akiket imádsz, el ne érd soha! (...) az illúziód megmarad! Megmarad 12 éves korod szűz illúziója az angyali szűz nőről, aki ismeretlenségében valami kimondhatatlan nagy titkot rejt magában, (...) olyan titkot, amelyért érdemes egy életen át álomfejtőnek, vagyis művésznek lenni. (...) Én így éltem s most (...) még egy világ mindig zárt előttem (...) mindig izgat, lelkesít és remek munkák alkotására sarkal el nem ért üdvössége, meg nem fejtett talánya."

45 NAPLÓI., 103. NAPLÓ III., 350. A múltak filmje. Mj.: Panoráma. Debrecen, 1933. 91. NAPLÓUL, 219. NAPLÓUL, 360-361. 311