A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Művelődés- és irodalomtörténet - Lakner Lajos: Esztétizmus és az önismeret kertje (Oláh Gábor naplója)

álláspontjuk eltérésével, racionális, tehát a másik által is értelmezhető, megerősíthető vagy tagadható érveket hoz föl a maga igaza mellett. Oláht az indulat vezérli, hiányzik belőle minden kompromisszumkészség. Neki nem kell érvelnie, a „nagy ember"-nek elég kijelentenie valamit. (NAPLÓ III. 379-380.) Minderre amiatt volt érdemes utalni, mert ebből a monologikus beszédből következik élete és életműve legfőbb tehertétele is, amire Kiss Tamás is felhívta a figyelmet: „a művésznek valami emberfeletti megfogalmazása élt benne". (KISS T. 1975, 207.) Regényeiben is az elbeszélő önkényesen, minden motiváció nélkül alakítja hősei sorsát, akik be vannak zárva saját világukba. Életvezérlő eszméik fantazmagóriáknak tűnnek, mert a nincsenek rájuk hatással sem más eszmék, sem pedig a külvilág, hanem monoton módon ismételgetik hiteiket. Mint ahogy Oláh Párizs utáni élete is megszakíthatatlan monológ. Oláh helyzet- és önértékeléséhez Debrecen irodalmi köre, a Csokonai Kör jelentette a közvetlen hátteret. Azt a hátteret, amely előtt nagysága, jelentősége és nem utolsó sorban modernsége megmutatkozhatott. Oláh számára kétségtelenül ez a kör volt az a közösség, amely viszonyítási alapot jelenthetett számára és sok tekintetben - Oláh elhatárolódása ellenére is - vonatkoztatási csoportként működött, hisz innét származott Oláh társadalmi eszméinek jelentős része. A Csokonai Kör konzervatív szellemű, a hivatalos irodalomeszményt és ízlést képviselő irodalmi társaság volt. Tulajdonképpen a Kisfaludy Társaság fiókszervezetének lehet tekinteni. A század végi-század eleji népnemzeti-iskola hivatalos intézményeitől és képviselőitől kapták irodalmi és társadalmi eszméiket, amelyek a kör félévszázados működése alatt mit sem változtak. Az irodalmat Beöthy felfogása szerint a nemzeti lélek tükrének tekintették, de csak a nemzet eszményei és értékei jelenhettek meg e tükörben, hibái nem. Tagjai bár a hivatalnoki rétegbe tartoztak, s így naponta átélték a hatalmi apparátusnak való kiszolgáltatottságukat és a társadalmi hierarchiába való betagozódottságukat, mégis az eszményi nemzet képviselőinek tekintették magukat, ami alatt elsősorban azt értették, hogy mindenfajta társadalmi és politikai tagoltság fölött állva a tiszta nemzeti érdekeket és célokat képviselik, s mindenfajta társadalmi szempontú megítéléstől függetlennek.

18 Oláh mindig csak az irónia vagy a gúny hangján beszélt a körről. Nevetett vagy bosszankodott konzervativizmusukon. Tudta, közülük egyedül ő tarthat igényt arra, hogy számon tartsák a magyar irodalom történetében: „Óh a nyavalyások. Sejtik ezek: kit mocskolnak bennem szinte naponta?" (NAPLÓ V. 94.) ugyanakkor nagyon jól érzékelte társadalmi-politikai kiszolgáltatottságukat. A kör modernizációjára tett kísérletről készült feljegyzései egyértelműen tanúskodnak erről. Csobán Endrét a kör modernebb és mozgékonyabb szellemű főtitkárát maga a polgármester fegyelmezte meg, nehogy az eddigi szellemmel összeférhetetlen irányt szabjon körnek. (NAPLÓ V. 141-143.) Annál is inkább tisztában lehetett szociológiai helyzetükkel, mert maga is átélte a (hivatalnoki) függőség és az (irodalmi-művészi-értelmiségi) autonómia konfliktusát. Az iskola akkori szellemiségéről írott munkája, A vidámság iskolája, s naplója több feljegyzése is arról tanúskodik, milyen jól érzékelte, és mennyire negatívan élte meg, hogy a 20-as évek minőségi szellemi környezet megteremtését célul tűző klebersbergi kultúrpolitikája után a 30-as évektől egyre inkább a tekintélyelvűség, az egyén szigorúbb hatalmi ellenőrzésére és betagozására törekvő társadalmi-politikai-kulturális szemlélet lett meghatározóvá. (NAPLÓ V 40-42.. és vö. KOSA 1993, 676.) A kor egyik legjelentősebb kérdése, ahogy ezt Oláh is látta, a függőség és az autonómia viszonya volt. Az ő megoldása kettős: egyrészt egy eszményi, maga alkotta világba menekült, másrészt azonban osztozott a kör azon hitében is, hogy a magyarság eszményei és érdekei tisztán, mindenfajta társadalmi kötődéstől függetlenül is léteznek. Hitte, hogy az ő társadalmi irányú mű18 Részletesebben: LAKNER Lajos: Irodalmi értelmiség a századfordulós és a két világháború közötti Debrecenben. {A Csokonai Kör irodalomszemlélete). Déri Múzeum Évkönyve 1991., Debrecen, 1993. 285