A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Művelődés- és irodalomtörténet - Cornelius, Deborah S.: Az új nemzedék – egy konzervatyv korszak radikális reformerei (Adatok a két háború közti ifjúsági mozgalmak történetéhez: a Sarló és a Szegedi Fiatalok)

reményét fejezi ki, hogy az ifjúság végül a nyugati fejlődés irányába vezeti az országot. (SZEKFŰ 1930,207.) Dolgozatomban két ifjúsági csoportosulást mutatok be: a felvidéki fiatalokét, amely később Sarló néven vált ismertté, és a Szegedi Fiatalokat a megcsonkított Magyarország területéről. Mindkét csoport olyan új nemzetfogalmat keresett, amely magában foglalja a teljes magyar nyelvű népességet. Mindkét csoportot mélyen érintette a magyarság kulturális fenyegetettsége. Mivel a magyarságot politikai határok szabdalták szét, a csehszlovákiai fiatalok megpróbáltak módot találni arra, hogy megőrizzék a magyar nyelvet és kultúrát. A vidék felé fordultak, ahol az eredeti magyar kultúrát vélték felfedezni. Magyarságfogalmuk, amelyre a Csehszlovák Köztársaság demokratikus eszméi is hatottak, az elhanyagolt munkásságra és parasztságra támaszkodott, de magában foglalta az összes magyart a volt Magyarország területéről. A Szegedi Fiatalok erdélyi menekült diákok körében született, akiknek magyarságtudata protestáns neveltetésükben és erdélyi örökségükben gyökerezett. A szegedi egyetemen hamarosan más peremhelyzetben levő fiatalok is csatlakoztak hozzájuk: zsidó származású, illetve protestáns parasztcsaládokból származó diákok. Nehezen találván helyüket a társadalmilag erősen tagolt katolikus Szegeden, úgy gondolták, hogy a valódi magyar azonosságtudat forrását az Alföldön, a „hamisítatlanul magyar" parasztság körében találják majd meg. A magyar nemzet jövőjébe vetett reményüket arra alapozták, hogy a tömegek választójogot kapnak majd egy demokratikus államban, amelyet szabadon választott kormány irányít. A SZENT GYÖRGY KÖR / SARLÓ A csehszlovákiai fiatalok voltak az elsők, akik saját nemzettudatuk megalkotása érdekében mozgalmat indítottak. A csehszlovák állam, amely el volt szánva egy új csehszlovák nemzettudat kialakítására, felszólította a lakosságát, hogy az 192l-es népszámláláson jelöljék meg nemzeti hovatartozásukat. A korábbiaktól eltérően nem anyanyelv, hanem nemzetiség alapján kellett besorolniuk magukat. A csehszlovák egy nemzetiségként szerepelt, nem volt külön cseh és szlovák kategória. A sok kultúrájú népesség azon tagjai, akik hagyományaikban, társadalmi összetételükben és politikai nézeteikben jelentősen különböztek a csehektől, választhattak, hogy csehszlovákká válnak, vagy nemzeti kisebbséghez tartozónak vallják magukat. (CORNELIUS 1998, 65.) Azokra, akik magyarnak vallották magukat, sivár kilátások vártak. A középosztály hagyományos karrierlehetőségei - kormányhivatalnoki, közalkalmazotti, tanári állások - a csehek és a szlovákok számára voltak fönntartva. A Sarlót létrehozó fiatalok 1905 és 1910 között születtek, így gyermekkorukat a régi Magyarországon, az uralkodó többség tagjaiként töltötték. A Habsburg birodalom felbomlását kísérő kusza, gyakran lelki törést okozó tapasztalatoknak meghatározó szerepe volt életükben. Serdülőként mentek keresztül azon a megrázkódtatáson és elidegenedésen, amelyet az okozott, hogy hirtelen nemkívánatos kisebbséggé váltak az új Csehszlovák Köztársaságban. A kulturális magyarosítás sok elszenvedett éve után az új szlovák kormány most a szlovák ifjúság új nemzedékét kívánta létrehozni, és gyorsan szlovákosította a középiskolákat, ami megzavarta és elbizonytalanította a magyar nyelvű ifjúságot.

3 3 Nyolc kivételével feloszlatták a 60 magyar középiskolát. A tanulmányaikat hamarosan befejező diákok számára az állami iskolákban külön magyar osztályokat alapítottak, de ezeket 1925/26-ra fokozatosan meg kívánták szüntetni. A fennmaradó magyar középiskolákból sok magyar tanárt elbocsátottak, és a vezetés szlovák kezekbe került. 250