A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Művelődés- és irodalomtörténet - Cornelius, Deborah S.: Az új nemzedék – egy konzervatyv korszak radikális reformerei (Adatok a két háború közti ifjúsági mozgalmak történetéhez: a Sarló és a Szegedi Fiatalok)

Deborah S. Cornelius AZ ÚJ NEMZEDÉK- EGY KONZERVATÍV KORSZAK RADIKÁLIS REFORMEREI (Adatok a két háború közti ifjúsági mozgalmak történetéhez: a Sarló és a Szegedi Fiatalok) A mai Magyarországon az egyik legtöbbet vitatott kérdés a Trianoni Békeszerződés miatt hazájukat vesztett magyarok helyzete. Nyolcvan évvel az ország szétdarabolása után a határon túli magyarok, illetve a Magyarországon élő kisebbségek problémája újból elnyerte a közvélemény és a kormányzat érdeklődését. Heves viták folynak arról, hogy ki tekinthető magyarnak, milyen jogokkal, s ezeknek a kérdéseknek mind hazai, mind nemzetközi kihatásai is vannak. Nyolcvan év telt el Trianon óta, de a politikai nemzethez való tartozás kérdése és a kisebbségek problémái továbbra is nagyon hasonlóak a 20-as és 30-as években tapasztaltakhoz. Ezekkel a kérdésekkel próbált megbirkózni a magyar fiatalság új nemzedéke a Magyarország feldarabolása utáni években, amikor nagy létszámú tömbmagyarság került Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia nemzetállamainak területére. Az ország és a magyar népesség feldarabolása tönkretette az ezer éves államot. Szükségessé vált a magyar nemzeti azonosságtudat újragondolása a csonka nemzetállamon belül maradt 10 millió magyar, különösen az utódállamok területére került magyarok számára. Főleg az idősebbek közül sokan ragaszkodtak a letűnt Magyarország nemzetfogalmához, azonosságtudatukat a királysághoz való tartozás adta, és várták a Trianoni Békeszerződés revízióját, de az új nemzedék tagjai számára a régi nemzettudatnak már nem volt jelentősége. Fiatalok kis csoportjai, akik „új nemzedéknek" nevezték magukat, tudatosan tartották a távolságot elődeiktől, akiket felelősnek tartottak a Monarchia összeomlásáért és Magyarország felbomlásáért. Az „új nemzedék" képviselőiként megpróbálták újraértelmezni és átalakítani azt a társadalmat, amelybe belecsöppentek. (WOHL 1979, 5.)

1 Először a kisebbségben élő fiatalok keresték a magyar nemzettudat új meghatározását. Az 1920-as évek végére azonban gombamódra szaporodtak az ifjúsági csoportok az anyaországi egyetemisták körében. Szekfü Gyula szerint az idősebb generáció nem tagadhatta, hogy „egy új nemzedék áll előttünk", és nem hagyhatta figyelmen kívül a fiatalok kritikus hozzáállását a fennálló politikai rendszerhez. (SZEKFÜ 1930, 207.) A háború után két új egyetemet alapítottak" és a hallgatók száma sokszorosára nőtt. Ugyanakkor a diploma megszerzése után a fiatalok kilátástalan helyzetbe kerültek. A számukra elérhető állások száma drasztikusan csökkent, mivel a kormány a sok menekült közalkalmazottat részesítette előnyben a hivatalok betöltésénél. A friss diplomásokra több év munkanélküliség várt. Évente 2500-an kaptak egyetemi diplomát, de a végzősök felének sem jutott állás. Szekfü megjegyzi, hogy az új nemzedék első érdeklődési területe a „társadalmi kérdés" - utalva a jogfosztott szegények, elsősorban a parasztság problémáira - és ' Robert Wohl a történelmi generációk fogalmát így írja le: „eszköz, amellyel az emberek fogalmat alkotnak a társadalomról és megpróbálják átalakítani azt", rámutatva ezzel az új generáció a természetére. 2 A Kolozsvárról és Pozsonyból áthelyezett egyetemeket. 249