A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Művészettörténet, iparművészettörténet - P. Szalay Emőke: XVII. századi ötvösmunkák a Kárpátaljai Református Egyház gyülekezeteiben

címer. 1638-as évszáma alapján ez is a XVII. század elején készülhetett tucatmunka volt,

2 amely a kassai ötvösségről nem sokat árul el. A címer rajza meglehetősen sematikus, de ugyanez mondható el a feliratokról is. Összevetve az ismert kassai poharakat más műhelyek készítményeivel, úgy tünik, hogy magasabbak, mint azok hasonló edényei, ezért viszonylag keskeny aljuk miatt karcsúbbaknak tűnnek. (Jegyzék /., 1. kép)

3 Itt soroljuk fel a péterfalvi gyülekezet 1650-es cápás poharát, amelynek évszáma ebben az esetben nagy valószínűséggel a készítés évszámát jelenti.

4 A szokványos formájú, kissé szélesedő oldalú pohár szája és aljának pereme aranyozott, palástját igényes cápázás borítja. A szájperem sima sávjához kapcsolódik az olaszkoszorú és felirat övében elhelyezett finom rajzú címer, amely szerénysége ellenére igényes munkává teszi a poharat. Egyelőre nem tartjuk kizártnak, hogy Nagybányán készülhetett. (Jegyzék 2., 2. kép)

5 KARÉJOS ÉS TÖLCSÉRES POHARAK A XVI. század talán legkedveltebb pohárformája, amely még a gótikában gyökerezett, az ún. karéjos pohár volt. Ennek egy viszonylag szerény darabját a korláthelmeci gyülekezet őrizte meg. A pohár szélesen kihajló száját alul jellegzetes elálló karéj szegélyezi.

6 Három öntött, fejét oldalra fordító, talapzatra helyezett oroszlán alkotja a lábát. Derekán és talpa alján viszont a későbbiekben kizárólagossá váló sodrott liliomos kötélsáv díszíti. A jelzés nélküli pohár feltehetően a XVI. században készült, készítési helye jelenleg ismeretlen. (Jegyzék 3., 3. kép) A karéjos pohár későbbi változata a XVI-XVII. században általánosan elterjedt tölcséres pohár, amely nevét tölcsérhez hasonló formájáról kapta. Alakja igen hasonló az előbb említett karéjos pohárhoz, csupán a díszítése lett egyszerűbb. Az öntött, gazdag díszítés fokozatosan szegényedett, a lábak eltűntek, csupán a liliomos sodrott kötélsáv maradt a derekukon és olykor a talpuk szélén. Ennek példája a verbőci gyülekezet jelzés nélküli pohara, amelynek még erőteljesen kihajló szája a XVI. századra utal, száján vésett reneszánsz mustra díszlik. Derekát és talpát kötélsáv hangsúlyozza. Mivel jegy nélküli, készítési helyét megállapítani nem tudtuk. (Jegyzék 4., 4. kép) A gödényházi gyülekezet őriz egy tölcséres poharat, amely erősen kihajló szájával még szintén a XVI. századra utal vissza, ugyanakkor vésett mustrája már a reneszánsz hatását mutatja. Ezen a poháron formailag az előbbihez hasonló megoldást láthatunk, a derekán és a talp szélén látható díszítés, amely azonban nem az ismert öntött, liliomos párta, hanem vésett, aranyozott sáv. A derekán leveles mustra díszíti, a talpát függőleges vonalak szegélyezik. A talp szélén lyukak fedezhetők fel, amelyek esetleg arra utalnak, hogy valamikor talpa lehetett a pohárnak. A szájpe2 Nadányi Zsigmond Nadányi Istvánnak, a reformáció buzgó terjesztőjének unokája. A Bocskai szabadságharcban Hencidát védte Barbiano császári vezér ellen. NAGY Iván 1860. VI. 6-8. A pohár feliratában szerereplő másik név Kölesei Magdolnáé. A Kölesei család Bereg megyében is a régi nemesi családok között szerepel. LEHOCZKY Tivadar 1996. 176., 179. 3 Lásd pl. rimaszombati cápáspoharak TORANOVA Eva 1983. 217-218. sz. tárgy. 4 A poharakon, tálakon látható évszámok sok esetben az ajándékozás időpontját tüntetik fel, amely ekkor csupán antequam jelentésű. 5 A felirat szerint Kökényesdi Borbáláé volt a pohár. Kökényesdi András lelkészt 1637-ben rendelték Fetekeardóra. Péterfalva közel esik ehhez a faluhoz. Maga Kökényesdi Borbála Kökényesdi Péter leánya, Dolhay Pál felesége, aki 1650-ben pereskedik a Vetéssy család fiúágával vetési osztályrészéről, amelyre anyja révén tart igényt. NAGY Iván 1855. V. 434. 6 Ilyen megoldást láthatunk felvidéki poharakon pl. TORANOVA, Eva 1983. 197-198. sz. 226