A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Művészettörténet, iparművészettörténet - P. Szalay Emőke: XVII. századi ötvösmunkák a Kárpátaljai Református Egyház gyülekezeteiben

P. Szalay Emőke XVII. SZÁZADI ÖTVÖSMUNKÁK A KÁRPÁTALJAI REFORMÁTUS EGYHÁZ GYÜLEKEZETEIBEN (Cápás, karéjos, tölcséres és talpas poharak) A református egyház soha nem írta elő a nemesfémből készült úrasztali berendezési tárgyak kizárólagosságát, sőt az egyházi edényekről a XVI." században a debreceni egervölgyi zsinat így fogalmazott: „Az írás ivóeszközökről vagy pohárról emlékezik. Tehát mindennemű edényeket akár üveg, akár fa, vagy arany, ezüst és cserép legyen, vagy rézből és bármiféle ércből készültek, el kell fogadnunk."

1 Ebből ered, hogy a református egyház tulajdonában a legváltozatosabb anyagú és formájú edényekkel találkozhatunk. A mulandó edények mellett természetesen drágább anyagúak is megtalálhatók, amelyek eszmei tartalmuk mellett anyaguknál fogva is időtállóbbak voltak. A gyülekezetek a XVII. században igyekeztek felszerelni egyházukat a szükséges úrasztali edényekkel, elsősorban borospoharakkal és kenyérosztó tányérokkal, amelyek anyaga lehetőség szerint nemesfém, ezüst volt. Ez a magyarázata annak, hogy a XVII. századból jelentős számban maradtak fenn ilyen edények a református egyházközségek tulajdonában. Az ezüst poharakat, tálakat, esetleg kannákat évszázadokon keresztül féltő gonddal őrizték az egyházközségek. Belőlük a hívek áldozatkészsége mellett a kor iparművészeti arculatára is következtethetünk. Nagy jelentőségűek ezek a tárgyak abban a tekintetben is, hogy a különböző ötvösközpontokra vonatkozóan újabb adatokkal szolgálnak. 1995-98 között a Kárpátaljai Református Egyházhoz tartozó több mint 100 gyülekezetben végeztünk összeírást. A falvakban és városokban talált több száz ötvösmunka legtöbbjén nem találtunk mesterjegyet, hitelesítő jegyet, amely alapján készítőhelyüket könnyen megállapíthattuk volna. Ezek hiányában a kutató a már ismert ötvösmunkákkal való összehasonlítás révén tehet kísérletet a készítő ötvös mester vagy ötvös céh meghatározására vonatkozóan. CÁPÁS POHARAK Ezek a szerényebb poharak felületük megmunkálásáról kapták a nevüket. A poncolással kialakított rücskös felület, amely a cápabőrhöz való hasonlósága miatt nyerte elnevezését, beborítja a pohár palástját. Kárpátalján két ilyen poharat találtunk. A beregszászi poharat liliomos jegye alapján sikerült Kassához sorolni, A nyújtottabb vonalú pohár díszítése a cápázott felületbe helyezett jellegzetes olaszkoszorús, felirattal övezett szerény 1 KISS Áron 1882. 152. 225