A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Néprajz, kulturális antropológia - Selmeczi László: Az Ördögárok mondái Biharban

A szerelmes Délibáb álmában már látni vélte, hogy vőlegénye viszi a habokon, de Csörsz királyt egy vészes éjszakán villám sújtotta. A „meglankadt nép" elátkozta az árkot „sok fáradalmaiért", a vőlegényét a halálba követő menyasszony pedig csak mint délibáb tölti meg azóta is néhanéha vízárnnyal Csörsz árkát (TOMPA M. 1846. 28-37.).

2 A XIX. század első felében ismert olyan változat is, amelyre Gvadányi, mint „paraszt tradícióra" utal a Peleskei nótárius II. részéhez fűzött jegyzetében, miszerint „valami Csősz vagy Cseh király" akarta volna a Tiszát a Jászságon keresztül húzódó árkon át „a Dunába hozni". E mondaváltozatok szerint, amelyeket Taktaszadán és Tiszadobon jegyeztek fel legépebb változataikban, s ahol a Csörsz-árkot Csesz-árkának nevezik, az ároknak nevet adó személyiség vagy a cseh király, vagy a cseh király fia, esetleg egy Czern nevű cseh főnök. Ezekben a mondaváltozatokban az árkot építtetőt vagy egy cigány fiú, vagy a fellázadt nép veri agyon ásóval, kapával (VÉGH J. 1942. 160-161., SZABÓ L. 1975. 305-307., BORZSÁK I. 1978. 440. 80. sz. jegyzet). Külön változatot képviselnek a Szabó László által a Jászságból összegyűjtött mondavariációk. Ezekben ugyanis a leány atyjaként szerepel Csörsz, aki egyes változatokban avar, más változatokban a metanaszta jászok királya, s lányának, Délibábnak, Ágó a szomszéd király, ill. a jászok királya a kérője, aki csupán úgy nyerheti el a leány kezét, ha Délibábot vízen viszi haza a Dunától. A házasság itt is meghiúsul. Bizonyos változatokban egy Jakó nevű cigány átkozza meg Ágót és Csörszöt, s átka megfoganván Csörsz meghal, más változatok szerint Ago, mint egy hérosz, egyetlen éjszaka szántja meg az árkot, de közben megvirrad, s ereje elfogyván, az árok félbe marad.

3 A monda egyéb variációi közül említhetünk pl. olyat is, amelyben Csörsz honfoglaló vezérként szerepel, s Délibáb pedig a Szabolcs megyét meghódító magyar vezér leánya (PESTY F. 1888.73.). A Csörsz mondakör a mi területünkön is ismert lehetett. Ennek bizonyítására két adatot tudunk felsorakoztatni. 1864-ben Tégláson úgy tudták, hogy az Ördögárkát vagy Csörsz-árkát „Hagyomány szerint Csörsz vezér készítette." (BÁLÁS V. 1961. 65., SZENDREY ZS. 1922. 60.) Balkányi Szabó Lajos 1865-ben a hortobágyi Árkust szintén az ördögárkok közé sorolta. Ő még feltehetően ismerte azt az Árkusról szóló regét, amely egy ohati grófról szólt, aki menyasszonyát a Csörsz monda mintájára ugyancsak vízi úton akarta haza vinni, de sajnos nem tartotta figyelemre méltónak (BÁLÁS V. 1961. 70.). Itt szeretnénk megemlíteni Gyárfás azon megjegyzését, amelyben arról tudósít Benkőre és Kállayra hivatkozva, hogy „Sepsi széki Réty faluban a Cseredombnál kezdődik a Hon- vagy Hom-árok, s magyaros falu erdős oldalain már Csörszárka név alatt vonul a bodzái szorosig, honnan Havasalföldre vezet..."(GYÁRFÁS I. 1870. 574.) 2 A Magyarság Néprajza III. 209. 1 SZABÓ L. 1978. 160., HERBERT J., é. n. 90. 1928 körül már közli a legjobban elterjedt jászsági változatot. MÁRKI S., 1892. 43. Egy a jászságiakhoz közel álló változatot közölt. „Csesz király el akarta venni egy másik király leányát. Azt mondták, neki adják, ha árkot húz a Dunán, Tiszán, Körösön és Maroson keresztül. Azért mondtak pedig ilyen nagyot, hogy meg ne tudja tenni. Ő azonban rettenetes sok embert hajtott fel, mint ahogy most mindenkit elvisznek katonának. Elhajtottak egy szegény muzsikust is és sokáig ott tartották a keserves munkában. Olyan sokáig, azalatt felnőttek piczi gyermekei s mégis tanultak játszani apjuknak otthon hagyott hegedűjén. Eltökélték, hogy törik, szakad, felkeresik apjukat. A nagy árok mentén indultak el, mert gondolták, hogy ott lesz valahol a sok ember közt; - meg-megálltak a hol legsűrűbb volt a munkás népség s húzták a szebbnél szebb nótákat. Hallotta őket apjuk is; de nem szólt, csak kivette kezeikből a hegedűt s még szívrehatóbban, még siralmasabban húzta, úgy, hogy mind több és több munkás jött oda hallgatni. Odajött utoljára a király is, de csak azért, hogy megszidja az öreget, ki ha már maga nem akar, legalább másokat hagyna dolgozni. Erre azonban nekibúsult az öreg, eldobta hegedűjét, s ásót ragadva, menten agyonütötte a királyt. Azért nem készült el a sáncz." 186