A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Néprajz, kulturális antropológia - Nagy Ibolya: A paraszti szociális identitás fenntartásának kísérlete Hajdúszoboszló gazdatársadalmában

a kabai állatvásárba vagy az igen közeli Hajdúszovátra is, de mindkét település lakóival szemben mintegy mentális határt húztak. Debrecen és Szoboszló viszonya egy másfajta elemzés tárgya lenne.) A balmazújvárosiak, közöttük sok sváb származású, a Semsey-birtok „szorításából" a szoboszlói határ várostól távol eső részeire kerültek, telepedtek meg, ahol könnyebben adódott lehetőség földet bérelni-vásárolni. A nádudvariak az angyalházi puszta révén - melynek egy része hozzájuk is tartozott - kerültek kapcsolatba Szoboszlóval. Angyalháza csak jószágtartásra volt alkalmas, igen szikes, gyenge minőségű földje miatt. Az exogám házassági kapcsolatokat Szoboszlón nem ítélték meg, csak „nyilvántartották". A fentiek visszatükröződnek abban - anélkül, hogy ezt törvényszerűnek kellene neveznünk - hogy a magukat újvárosiaknak vallók már több generáció óta szoboszlói lakosok. Sztereotípiaként maguk s környezetük is másságukat hangsúlyozzák. Magukat szorgalmasnak, iparkodónak tartják, míg a szoboszlóiakat „pekulálónak" (spekulálónak), ki nem szeret dolgozni, csak irányítani, otthon pipázni, kaszinóba járni stb. A csoporttudat általánosításain túl hadd emeljem ki Szarvas László tsz-elnök markánsan megfogalmazott szociális identitás képét, ki harmadik generációs szoboszlói lakos létére is határozottan újvárosinak vallja magát, s hogy igen sikeres agrárszakemberi pályafutását a szomszédos településeken, mint oda átjáró vezető teljesítette ki, mindez azért volt, mert elnökválasztáskor a tagság - a helyiek - őt munkaerkölcse miatt nem fogadták el. Azok a nádudvariak, akikkel találkoztam, s természetesen felemlegetve még másokat is, nem egyéni birtokszerzés stb. miatt váltak szoboszlói lakosokká, hanem rákényszerültek erre. Nádudvart 1945 után „kis Moszkva"-ként emlegették, s nem is alaptalanul. A volt gazdagparaszti réteg felszámolása, a kis- és középparasztok termelőszövetbe tömörítése gyorsan és kíméletlenül történt. Azok a kulákká nyilvánított gazdák, akiknek Angyalházán még megvolt a tanyája, vagy bérletet tudtak szerezni stb., egyik lehetséges megoldásaként a megélhetésnek, ide költöztek ki. Az angyalházi tanyaközpont felszámolásáig - az 1970-es évek elejéig - kis közösséggé vált, mondják, ahonnan szándékuk szerint nem is költöztek volna el. A tanyaközpont megszűnése után sokan nem akartak visszamenni Nádudvarra sem a történtek után, hanem Szoboszlón vettek házat. Az életpályák kezdetén az objektív társadalmi jegyek szignifikánsak, tehát bizton leírhatom, hogy egy adott élettörténet pl. XY, 1933-ban módos paraszti családban, Hajdúszoboszlón született férfi visszaemlékezése, s ezenkívül meg több ilyen, a szociális identitás hasonló jegyei hordozó élettörténetet gyűjthetünk. Több csoportalakító jegy felmutatására azonban - társadalmifoglalkozási státus kivételével - nem vállalkozhatom. Nem, mert a közelmúlt történelmi időszakát végül is foglalkozási hovatartozásuk, szociális identitásuk folyamatosságával élték meg, s így tekintenek vissza életükre. (S ez már beszélgetőtársaim kiválasztásakor is nyilvánvaló kellett legyen, követelmény volt számomra.) Arra, hogy pontosítsam, árnyaljam ezt a meghatározást, a szociális identitás fenntartását, nincs módom, mert a reprezentatív életrajz követelményéhez az egyén különböző életszakaszában, élethelyzetében írt objektív önreflexiós dokumentumok: naplók, levelek, művészi alkotások is hozzá tartoznak.

7 Ilyenek nincsenek, csak a felvétel időpontjában elmondott élettörténetet elemezhettem. Mindezek ellenére igen szükségesnek vélem gyűjtőmunkámat, mert segíthet túllépni azokon a sztereotip közhelyeken, mint: a parasztokat beléptették a téeszekbe, s ezzel elveszítették önállósá7 PATAKI F. idézett tanulmányában Balázs Béla identitásdilemmáit elemzi, Balázs szokatlanul nagy és nyílt önreflexív érzékenységger (PATAKI 1988. 379.) vezetett naplója alapján; GARAI L. József Attila költészetében követi nyomon a költő énazonosságának/énazonosságainak állandó kidolgozását, fenntartását vagy újyászervezését. (GARAI 1993.) 169