A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Néprajz, kulturális antropológia - Nagy Ibolya: A paraszti szociális identitás fenntartásának kísérlete Hajdúszoboszló gazdatársadalmában

mélyes képességek mellett a konvertálható értékeket átadó szocializáció döntő volt. Gyűjtésem alapján a két világháború közötti Hajdúszoboszló gazdaparaszti rétegében kitapinthatóan a megőrző, lassan mozduló, óvatos, zárt; a felfelé, az úri osztályba kerülést megcélzó, s a vállalkozói, a polgári értékek felé nyitott(abb) családstratégiák ill. ezek színezetei voltak a jellemzőek. Tehát a családi birtok nagysága nem meghatározó, sokkal nagyobb hatással bírt a család vagyonszerzésivagyonkezelési attitűdje. Beszélgetőtársaim az 1945-1950-es években már abban az életkorban voltak, az ifjúkor végén, vagy fiatalemberként, amikor identifikációjuk befejeződött. Szoboszlói gyűjtésem határozottan mutatja - sajnos a természetes elhalálozás miatt igen kevés példával hogy az igen sikeres életpályát magukénak mondható vezetők az utóbbi családokból származtak. Életpályájukban még szociális identitásuk időleges feladása sem kudarcként megélt életesemény volt, ezt a családban meglévő újító, mozgékony szellem hasznosításaként élték meg. A csak megőrizni akaró életstratégia az egyén számára szűk mozgásteret hagyott. A sikeres életút - az egyén sikeresen elhelyezi magát társadalmában - mibenléte már dolgozatom egyik jelentős tanulságául is szolgálhat. Ismételten hangsúlyozom, eredeti szándékom szerint, csak földdel rendelkező, gazda családban felnőtt, az 1940-es évek végét, majd a tsz-szervezéseket már férfikorban lévőként, vagy legalább 16 éves fiatalemberként megélő, a paraszti foglalkozástól, mentalitástól nem elszakadó, s nemcsak környezete által, de önmagát is így definiáló egyének élettörténetét rögzítettem. Ez utóbbi kritérium főleg magasan iskolázott vezetők körében vált ellentmondásossá: környezete parasztcsaládból való származását domináns prioritásként kezelte, míg ők a társadalmi mobilitásra tették a hangsúlyt. Társadalmi státusukat tekintve a legtöbben termelőszövetkezeti tagok, jóval kevesebben elnökök, magas beosztású vezetők. Utóbbiak között különbséget lehet tenni: e pozícióból mentek nyugdíjba, vagy a kezdeti sok kis szövetkezet idején töltötték be ezt a funkciót. Az idő múlásával is megcsökkenve, a legkisebb azon parasztok száma, akik vagy soha nem léptek be a tsz-be, vagy csak néhány évet töltöttek bent. Teljesen kimaradtak a paraszt-munkás vagy paraszt-munkásparaszt társadalmi, esetleg földrajzi mobilizációban is résztvevők. Előzetes kérdezősködésem nyomán nem bíztam benne, hogy a fenti csoportnak is tagjaként (tehát gazdacsaládba született) elégséges számú beszélgetőtársra akadok s élettörténetükből tanulság levonható. Objektív, csoportot alkotó tényező a nembeli hovatartozás is. Szerepelt a terveimben, hogy házaspárok tagjaival külön-külön beszélgetek, de a felvétel körülményeiből fakadóan, azaz az alapvetően mégis felszínesnek tekinthető ismeretségből fakadó gát - amely látensen mindig fennáll bármely közvetlen légkörű interjú készítésekor - a feleségek visszahúzódása, óvatosabb magatartása ezt kizárta. (Bizonyára nem magyarázat nélküli ez a magatartás; alapja a nemi szerepek megszabta viselkedésbeli elvárás.) Amikor természetes volt, hogy a házastársakkal együtt ültünk le, s a feleség nemcsak a közelben volt, inkább hallgatóként, esetleg néhány megjegyzést odaszólva-vetve, akkor igen jó párbeszédes, a társak együttműködésére alapuló beszélgetéseket folytattunk. Végezetül csupán néhány, jelenleg már egyedül élő özvegyasszony élettörténetét rögzítettem. Közülük is kiemelkedik T. Szabó Albertné és M. Tóth Bálintné életútja, melyek önmagukban is elemzésre méltóak. A feleségek férjhezmenetelükkel, a férjük által új hovatartozást kaptak, s a megváltozott körülményekhez is férjük által, tehát többszörös áttéttel kellett alkalmazkodniuk. Élettörténeteikben ezentúl a mindennapi dolgok is nagyobb súlyt kaptak. Tanulságos a lokális:,születési hely, lakhely szerinti csoportképzés/képződés is. A hajdúszoboszlói születésűek mellett itt élő, ide került balmazújvárosiakkal és nádudvariakkal is készítettem életút-beszélgetéseket. A szóbeli emlékezet úgy tartja számon, hogy e két település lakóival volt a szoboszlóiaknak a legszorosabb gazdasági, de házassági kapcsolata is. (Elmentek a helyiek 168