A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Néprajz, kulturális antropológia - Nagy Ibolya: A paraszti szociális identitás fenntartásának kísérlete Hajdúszoboszló gazdatársadalmában

Irányult volt beszélgető társaim kiválasztása is: eredeti szándékom szerint csak (jelentősebb) földtulajdonnal bírókat kerestem fel; nem szorul különösebb magyarázatra, hogy számukra a munka és a tulajdon szétválása mást jelentett, mint a döntően bérmunkából élőknek. (Bár hangsúlyozottan parasztgazdákat kerestem fel, a gyűjtőmunka természete magával hozta, hogy volt cselédekkel, majorosokkal is megismerkedtem, s tanulságos beszélgetéseket folytattunk.) A politikai helyzet megváltozása, a rendszerváltás légköre már könnyebbé tette a nem politikamentes visszaemlékezéseket. Először régi ismerőseimet kerestem meg, majd olyanoktól kaptam neveket-címeket, kik pozíciójuknál fogva széleskörű ismeretséggel bírtak, s bizton hivatkozhattam rájuk: helyi önkormányzati képviselők, országos pártok helyi vezetői segítettek; tsz könyvelőktől-földügyesektől kaptam jelentős információkat: pl. ők nemcsak a tagságot ismerik, de elnökökről, magasabb szintű vezetőkről is tudják, hogy helybeli-e vagy idehelyezték. S nem utolsó sorban a beszélgetések során is elhangzottak ismerősök, rokonok nevei, kérdezték-e, ismerem, beszéltem-e már velük. (Természetesen egy ismerősre való hivatkozás visszafogottságot is szülhet „vissza ne kerüljön" - de az ajánlás előlegezett bizalmat, mintegy megtiszteltetést is magával hozhat.) Mindezeknek tudhatom be, hogy felkérésemet többszöri kérés ellenére, burkoltan csak egy fő utasította el. (Egy ma is aktív dolgozó tsz-elnök, aki ún. agrárproletár családból emelkedett ki. Vezetési tapasztalatai, önmaga elfogadtatása stb. szolgálhattak volna tanulságul a gazdaparasztokból lett tsz vezetőkéivel szemben.) A többiek nyíltan, nevüket adva, az asztalon lévő magnetofon mellett beszéltek. Előzőleg tisztáztuk: ha életükben fontos, de negatív, vagy más kényes ügyben szereplő személyről van szó, s nevét, stb. nem akarja mondani, nyugodtan használjon körülírást, általánosítást, továbbá, bizonyos történetek mesélésekor, ha szükségesnek látja, kikapcsolom a felvevőt. Ekkor is, megbeszélve a történetet, némely esetben mégis rögzítettük azt, de maga az, hogy mikor kérték a magnó kikapcsolását, sok mindent jelentett számomra. Mint pl. amikor egyik gazdatársát elítélte-megtagadta az az asszony, ki suttogva, de elmondta: megérdemelték sorsukat, mert pl. cselédjeikkel csak írásban(!) érintkeztek; más a vagyonvesztés után tanyára került, igen mostoha körülmények közé, de igazi nehézséget számára nem a sanyarú megélhetés, hanem a tőlük „kulturálatlanabb" emberek közé való kényszerű beilleszkedés jelentett; de az a tény is szégyenleni való egy embernek, amikor a rekvirálások idején a nádtető ereszébe szalonnát dugott, mert a lopás az lopás, s elítélendő még ilyen kivételes esetekben is. Tehát a valamikori földtulajdonnal rendelkezőkkel folytatott életpálya-felvételekkor behatárolódott az „adatközlők" köre abban az értelemben, hogy konkrét személyre értendően bekerülhetett vagy kimaradhatott bárki. Ám nem kérdezőbiztosként házról házrajárva dolgoztam, hanem igen terjedelmes - 30-80 oldalas - több alkalommal rögzített beszélgetést folytattunk, ez az út tűnt járhatónak. Továbbá, Hajdúszoboszló paraszti közösségében a lokális művelődési-kulturális egység kitapintható, a tipikus és a kivételes közötti különbségtétel nem merült fel szignifikánsan. Nem behelyettesíthető senki senkivel, de az életutak mégis egymáshoz rendezettekké, tehát csoportosíthatókká tűnnek, s az objektív jegyek alapján egy gerinc megrajzolhatónak tűnik, ha nem is a megtört életpályák újjászervezésében - Pataki F.-t idézem ennek módozatairól - de az életút mindazok ellenére sikerként megélésében mindenképp. Az életpálya alakulását általában az egyén életének keretet adó közvetlen és közvetett társadalmi környezet, az ezt magában foglaló, erre épülő családi szocializáció, a személyes képességek, mentális sajátosságok szabják meg.

6 Bizonyossággal állíthatom, e generáció életében a sze6 MOHAY T. összefoglaló tanulmánya mellett a sok példából hadd hivatkozzam VALUCH T. írására, melyben az 1956-os forradalomban résztvevő hajdú-bihariak egy csoportjának élettörténetét elemzi. (VALUCH 1995.) 167