A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Történelem – Numizmatika - Szűcs Ernő: Hajdú és Bihar megyék malmairől

helyett (tűzbiztonság!). így a községben létezett olyan hely, ahol 1937-ben már villanyvilágítás volt, bár a malom közvilágítási célra nem termelt és adott elektromos áramot. Ugyanebben az évben (1937) 4 főre csökkentették a dolgozói létszámot.

26 A Balesetelhárítási Felügyelőség kifogásolja is a dolgozók túlterhelését, mert a gépkezelővel végeztetik a szénhordást és a széndarabolást is. Ugyanez az intézmény hosszúnak ítélte a munkaidőt, ami reggel 5 órától este 20 óráig tartott.

27 Javaslatba is hozta a Felügyelőség; hogy legalább még egy fűtőt és még két molnárt vegyenek fel a személyzetbe.

28 A kormány által a 30-as évek végére kiadott szociális rendelkezések értelmében fel is emelik a dolgozói létszámot 10 főre, a munkaidőt pedig jelentősen csökkentik, s biztosítják az egy órás ebédszünetet is, de más malmoktól eltérően a telepen nem adnak munkásaiknak díjmentesen lakást, fűtést, világítást.

29 A Lefkovics-féle malom olajsajtolással már nem foglalkozott, s napi teljesítménye 72 q őrlés, valamint 84 q darálás volt.

30 Vámmalomként működött, azaz csak bérőrlést vállalt, s bizonyos súlyszázalékot (rendszerint 10%-ot) tartott vissza őrlési díj fejében, de csereőrlést is vállalt, ami azt jelentette, hogy a hozott gabonát átvette, a saját lisztkészletéből, függetlenül a tényleges őrléstől, azonnal kiadta az őrleményt (lisztet, darát, korpát), ha a gazda nem ragaszkodott a saját gabonájából őrlendő liszthez. Mindezért azonban ugyanúgy számolt el a felekkel, mint a vámmalmok. A két világháború közötti időszakban a sámsoniak elsősorban a Lefkovics-féle malomba jártak daráltatni, bár Zanóc Antalnak is volt egy darálója a Jókai utcában. Egykori épülete még ma is áll. Olajütő azonban egyáltalán nem működött Sámsonban, ezért a gazdák a sajtolni valót Nyíradonyba vitték.

32 A Lefkovics-féle malom belső rendjével, tisztaságával kapcsolatban - az ellenőrzések során -, többször merültek fel kifogások, és a villanyvezetékek állapota sem volt kifogástalan, a mentőszekrény felszereltsége pedig hiányos volt.

33 Valószínűleg a megjelenő zsidótörvények kényszerítették a tulajdonost (tulajdonosokat) arra, hogy az üzemüket 1942-től bérbe adják. A Hegedűs Károly és egy Fekete (?)... nevű egyén lettek a bérlők. Ők a malmot az addigi formában 8 dolgozóval működtették.

34 A háború után Lefkovics Béla hazatért, s a malmot a bérlőktől ismét átvette. 1946. júl. 18-tól újból az ő nevén van a malom egészen az 1949-ben bekövetkezett államosításig. 1950. március 15-én már „Államosított Hajdúsámsoni Gőzmalom (Lefkovics Béla)" néven szerepel az üzem, amelynek ekkor 13 dolgozója van. A malom rendkívül leromlott állapotban került államosításra. A felülvizsgálat során (1950. márc. 13.) 23 lényeges hiányosságot állapítottak meg.

35 Ezenfelül a géppark is igencsak elhasználódott állapotban volt, ezért 1951 márciusában az avult gépeket kicserélték más községekben leállított és leszerelt malmok gépeiből, ugyanakkor a Hajdú-Bihar megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat (az új tulajdonos) részéről az üzem élére kine26 HBML XXVII. BF 202. 24. Megjegyezzük: a községet csak 1953-ban villamosították. 27 Uo. 28 Uo. 29 Uo. 30 Uo. 31 Galla István szíves szóbeli közlése alapján. 32 Uo. 33 HBML XXVII. BF 202. 24. 34 Uo. 35 Uo. és Konyári Gyula szíves szóbeli közlése alapján. 154