A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Történelem – Numizmatika - Surányi Béla: Kultúrnövények-nemesítők a Hajdúságban

tündökölt. Déry Frigyes emléke kárminpiros színben pompázott. A nemesítő hely, Pallag is „megjelent" kénsárga színben. Cannába „foglalták" az első világháborúban meghalt városi főkertész, Demecs Elemér emlékét is. Kassa és Kolozsvár szintén felsorakozott a névadók sorába, az egykori városi főügyész, dr. Magoss Györggyel egyetemben. Az 1920-as évektől meginduló nemesítés eredményeként kialakított fajták a második világháború alatt elpusztultak, így 1945 után mindent újra kellett kezdeni. 1952-re szívós munkával összegyűjtötték az országban még föllelhető fajtákat, s egy nagyszabású tevékenység indult útjára, melyet a fajták garmadája fémjelez, színben és formában egyaránt: Délibáb, Aranyálom, Csabavezér, Lilla, Grácia, Angelli Lambert emléke, Radnóczi Ferenc emléke, Berci bácsi, Pallag szépe, Pax, Extra, Csongor, Tünde, Fortuna, Ágnes, Phönix, Diana, Centenárium, Árion, Pohl emléke, s Preczner emléke. Debrecenben a canna-nemesítés a város kertkultúrájának színfoltjává vált azok örömére, akik számára a növény nemcsak az emberi lét előfeltétele, hanem az esztétikus környezet megtestesítője. Debrecen mezőgazdasági kultúrájának egyik fontos eleme a dohánytermesztés. Egyrészt mint a keleti dohánytermesztési nagy tájba (MÓGER-SZUCS 1966. 86.) tagolt debreceni löszhát révén, ahol a természeti feltételek elsősorban a debreceni és a kapadohány művelésének kedveznek, másrészt az intézményi háttér révén, ugyanis a hazai dohánynemesítés 1893-ban itt indult meg, a Kerpely Kálmán (HBN 1984. 188. sz.) vezette Debrecen-pallagpusztai Dohánytermelési Kísérleti Állomáson. A dohánynak mint növénykultúrának a megjelenése, a táj fajták kialakulása és nagy száma, termelésének térhódítása, a kertből való kijutása a szántóföldre, annak ellenére, hogy speciális művelési módja és az utánajáró szolgáltatások miatt a 18. században még a jobbágyok is csak kismértékben termesztették és csak egy meghatározott, viszonylag változó réteget foglalkoztatott, a századok során a paraszti gazdálkodás (MNL I. 1977. 593-96.) szerves alkotóelemévé vált, a hagyományos népi növénytermesztés sajátos kultúrnövényeként nyújtott megélhetést művelőinek. A dohánykertész a dinnyekertészhez hasonlóan sajátos helyet foglalt el a parasztság körében függetlenül az üzemi formától -, akinek jelentős szerepe lehetett a ma is meglévő tájfajták kialakításában, egy-egy termesztő tájon belül. A 19/20. század fordulójára kialakult helyi dohányfajták számbavétele, az új fajták meghonosítása és a nemesítés terén Debrecen prioritást élvezett. Grábner Emil (GRÁBNER 1922. 327.) szerint az 1920-as években Arpádhalmon a szegedi rózsa, Bánkúton a pennsylvaniai, Tápiógyörgyén a tiszai dohány nemesítése folyt még. „A debreceni, tiszai, szegedi vagy a szabolcsi dohány ma az Alföld hatalmas területét borítja, míg korábban e területeken is sokkal változatosabb volt a termelés, nem is szólva az északi és a nyugati hegyes és dombos vidékekről, ahol majd minden domboldal másfajta dohányt termett." (TAKÁCS 1964. 253.) A fentiek alapján kitűnik, hogy Debrecen és környéke a dohány teljes kultúrájának részese, a fajta-előállítástól a termelésen, feldolgozáson keresztül a folyamatos nemesítésig. A Pallagi Dohánytermesztési Kísérleti Állomás,

55 amely Európában egyedülálló intézmény volt, Kerpely Kálmán munkatársaival, Liebhardt Mártonnal és Török Elemérrel együtt megindítják a hazai do55 HBN (1984): 188. sz. Magyarországon termesztett dohányfajták jó része tájfajta. Az egyik legrégibb a debreceni mint szabad fajta. E kategóriába tartozik: szabolcsi, kerti, hevesi, szuloki. Lásd: MANDY Gy. (1963): 146. A debreceni tájfajtának korábban több típusát is termesztették: szamosháti, Szomjas, sárgaházi, Sárgaszamos, szegegyházi. Termelési körzete kiterjed Békés és az Észak-Tiszántúl vályogtalajú dohánytermő vidékére. Kisebb körzeteinek tagolódása a következő: debreceni, hajdúdorogi, polgári, rakamazi, vásárosnaményi. Lásd: MÓGER J.-SZŰCS K. (1966): 76. A kapadohány körzetébe tartozik Hajdúdorog és környéke. Lásd: Ua. 78-79. 139