A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Történelem – Numizmatika - Surányi Béla: Kultúrnövények-nemesítők a Hajdúságban

1992. 58-76.) hiszen egykor léteztek a kolostorkertek, az ártéri gyümölcsösök, a kétszintes, köztes termesztés színterei, főleg az Alföldön, a hagyásfák famatuzsálemei, a tanyákat körülölelő szilva-, dió-, cseresznye-, meggy-, eperfák sokasága, sőt a réteken, kaszálókon sorba vagy szétszórtan ültetett gyümölcsfák garmadája, beilleszkedve egy-egy tájegység szőlő- és gyümölcskultúrájába. Debrecen és körzetében, a Hajdúságban is jelen van a kétszintes müvelés: szőlő és gyümölcsfa; a tanyákat körülvevő szórt gyümölcsösök, valamint a kiskertekben - főleg napjainkban gyakori - a zöldségágyások közé ültetett gyümölcsfák. KERTI NÖVÉNYEK, ZÖLDSÉGFÉLÉK A torma (KÁRPÁTI-TERPÓ II. 1968. 293-94.) Dél-Európában és Nyugat-Ázsiában őshonos növény. Kultúrnövényként a 15. században jelenik meg német földön, s innen került be a Kárpátmedencébe, ahol vélhetően a legelső fajtája a nürnbergi édes torma. (JESZENSZKY 1995. 222-23.) A többi tájfajta is a német paraszti nemesítés terméke, melyek közül hírnévre tett szert az erlangeni, bayersdorß, hamburgi és a spreewaldi. (GECZI 1998. 7.) 1662-től már jelentős tormatermesztésről van adatunk Debrecen környékéről. (SOMAS 1983. 25.) A 19. század közepén Ilsemann Keresztély a következőket írja: (ILSEMANN 1880. 186-87.) „Termesztése kifizetődő homokkal kevert, középnedvességü agyagtalajon. A jólét forrása. Magyarországon számos helyen termesztik, pl. a Csallóközben." E vidéken az egyik jelentős termesztő táj volt Magyaróvár környéke, s tájfajtája a lúcsonyi torma. (GÉCZI 1998. 7.) Debrecen körzetében a termesztés megindulásának időpontja az első világháborút megelőző évekre tehető. Mint minden zöldségfélére, e növényre is érvényes Erdei F.,

9 egy 1970-ben tett megállapítása: „...semmi nagyüzemi örökségünk nincs (a zöldségtermelésben). Minden zöldségmárkánk (a) népi-paraszti kultúra (termékei), mind exportra, mind hazai ellátásra szinte az egész termelést az erre specializált parasztgazdaságok adták..." Az első, személyhez is kapcsolódó hazai nemesítésű fajta valószínűleg a Bíró-féle torma, melynek dugványai elkerültek Makó vidékére is, hasonló megbecsülésnek örvendve, mint a nemesítő szűkebb pátriájában, Debrecenben. De e fajta kijutott Amerikába, sőt Ausztráliába is. A magyar konyha egyik jellegzetes kerti növénye az 1920-as években

10 gyorsan terjedt Debrecen környékén is, így Újlétán, Létavértesen, Bagamérban, Almosdon, Kokadon és Vámospércsen. '' HBN (1986): 216. sz. (Csonti) SZABÓ ISTVÁN írja 1946-ban: „Makón és vidékén, Debrecen és környékén, Bagamér községben a /orwatermesztés közszeretetnek örvend." Lásd: SZABÓ 1. (1946): 188-89. Pohl Ferenc is említi: DGL, 1937. 41-42. sz., 6. BÍRÓ PÁL életéről lásd: SZINNYEIJ. I. (1891): 1088-89. GULYÁS P. III. (1941): 420.: 1852-ben született Hódmezővásárhelyen, református tanító fiaként. A helyi gimnázium elvégzése után műegyetemi hallgató, majd az Országos Vincellérképző Intézetben folytatja tanulmányait. Ösztöndíjasként Zichy Ferenc híres pusztafödémesi gyümölcsösébe került. Néhány év után Poroszországba, a proskaui intézethez ment. Innen az útja egyenesen Debrecenbe vezetett, a Debreceni Felsőbb Gazdasági Tanintézethez, ahol előbb fókertész, majd oktat is 1874-1887 között. 1888-tól mint önálló kertész dolgozik. 1924ben hunyt el a Szt. Anna 38. szám alatti házában. Tevékenységéről még történik említés a későbbiekben. 10 JESZENSZKY Á. (1995): 222-23.: A nagyváradi káptalan bagaméri birtokán dolgozó Faulwetter nevű erdőmérnök a nürnbergi édestormát termesztő magyaróváriaktól (lúcsonyi torma) dugványokat szerez be, s Herkéli József intéző 1922/23-ban Bagamérban 3 kat. holdon megkezdi termesztését. A termést Nagyváradon értékesítették. 1927-ben Újlétán Miskolczi Hugó főszolgabíró, 1930-ban újabb gazdálkodók kapnak kedvet, s rövidesen az újlétaiak terméshozama már meghaladja a bagamériakét is. 1928-ban az Álmosdon gazdálkodó Nemes Imre csatlakozik a „tonnásokhoz". E vidéken a lápos, réti talajon kezdték el termelni. Fokozatosan bevonták a homokos földeket is, de itt csak a csapadékosabb időjárás esetén volt kielégítő a termés nagysága. 124