A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Történelem – Numizmatika - Surányi Béla: Kultúrnövények-nemesítők a Hajdúságban

Debrecenben a Libakert volt a zöldségtermesztés központja, ahol a talajviszonyok különösen kedveztek a tormatermesztésnek. Hetényi Kovács János,

u a Debreceni Kertészeti Egylet elnöke írja: (ZELIZY 1882. 639.) „Itt a tormának sajátos mívelésmódja van; ugyanazon tormaágyat 9-10 évig szokták legalább is használni." Manapság ez már nem dívik, sőt kiment a divatból az ún. ferdeültetés is, amikor a bakhát mindkét oldalába telepítettek dugványokat. (BALÁZS 1994. 558.) A libakerti termesztés (JESZENSZKY 1995. 222-23.) a két világháború között 10-15 kat. holdon folyt, s a városban termelt tormát debreceni édes-nemes és debreceni csípős néven forgalmazták. Debrecen keleti határában is folyt termesztése Serly Gusztáv

12 jóvoltából, közel másfél kat. holdon. Míg a bagamériek a nürnbergi édes tormát gondosan válogatták, addig az újlétaiak ezzel kevésbé törődtek, így évtizedek során egy kellemesen fűszeres, csípős ízü tájfajta alakult ki a környéken. Rendszeres nemesítői munka a Debreceni Agrártudományi Egyetem Kertészeti Tanszékén indult el

13 és folyik jelenleg is. A nemesített fajták közül megemlítendő: Bagaméri 93/1, Bagaméri delikát, Pózna. A torma hajdúsági termesztésének a súlypontja az 1920-as évektől kezdődően fokozatosan áttevődött Debrecen környékére, a mélyebb fekvésű homokos vidékre. A zeller termesztésének hagyománya alakult ki Monostorpályiban, újabban Hosszúpályiban. Mindkét helyen elsősorban eladásra termesztik, helyben alig fogyasztják. (VARGA 1988. 169-70.) Magyarországon csak gumós zellert termelnek nyirkos, mély fekvésű talajokon, a fent említett településeken kívül, kiterjedt formában, Hegykő (Győr-Sopron m.) község környékén is. Az 1960-as években a termőterület nagysága (MANDY 1964. 74.) közel ezer kat. hold volt az országban. A Hajdúság vidékén e növénykultúra termesztésének a hagyománya visszanyúlik a 13. századig, bár ezt adatok nem támasztják alá. (VARGA 1988. 170-74.) Valószínű, hogy a zeller kultúrája Monostorpályiban csak a 20. században vált meghatározóvá, s termesztésének áldozatul esett a rét-kaszáló, majd a szántóföldön is egyre erőteljesebb térhódítása. (Ua., 175-76.) A tájtermesztés kialakulása maga után vonja a termesztés-technológia módosulását, sőt előtérbe kerül a fajtanemesítés is. 1945 után, két évtized elteltével, újjáéledt a termelés hagyománya. E kedvező mozzanat ellenére azonban a „monokultúrás" zellertermesztés mind jobban veszít súlyából és a kultúrtáj arculatát mindinkább káposzta, karfiol, sárgarépa, paradicsom és petrezselyem táblák veszik változatossá. A zellertermesztés, a „pályi zeller" Biharország szélének jellegzetes kultúrnövényeként vált ismertté itthon és külföldön egyaránt. A tájkultúrát meghatározó zeller müvelésének történeti gyökerei

14 visszanyúlnak a korábbi századokba. A község határában, a Liliomosdűlő vizenyős, középkötött talaján már több, mint négy évszázad óta termelik. De vele hasznosítják a szőlős- és kiskertek mélyebb fekvésű termőföldjeit is, amelyeket tavasszal és ősszel gyakran borított víz. Ez különösen dívott a kisbirtokos termelők körében, akik a 100-200 négyszögöles „vizes foltokat" zellerrel tettek hasznossá. E vízkedvelő növény számára a legjobb termőtalaj a homokon kialakult réti talaj, magas talajvízzel. Értékesítésének célpontjai közé tartozott Nagyvárad, Nagykároly, Nyíregyháza, Debrecen, sőt a vasúthálózat kiépülése után még távolabbi települések piacára is eljutott a tojás nagyságú, 3-4 levelű pályi zeller. Az idők során a környező falvak is kedvet kaptak termesztésére. Létavértesen Fon Mátyás bérlő honosította meg, ahol az ún. Matyi-tagban terem a legjobb zeller. A Licht" Életéről, munkásságáról, főleg a Kertészeti Egylet megalapításáról lásd: HBN (1984): 53. sz. E korszakhoz kötődik ÖTVÖS J.-TÓTH J. (1984): 137-194. 12 Mo.földb. és bér. (1925): 136.: szántóföldön termesztett tormáról van szó. 13 GÉCZI L. (1998): 17-18. A Bagamérhoz kötődő tormafajták előállítása GÉCZI LÁSZLÓ, RÁCZ PÉTER és APAGYI ANTAL személyéhez kapcsolódik. 14 JESZENSZKY Á. (1995): 221-22.: Harmat Lászlóné összefoglalását közli a szerző. 125