A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Történelem - Zachar József: „A legvitézebb huszár”. Simonyi óbester pályaképe

Zachar József „A LEGVITÉZEBB HUSZÁR' Simonyi óbester pályaképe A magyar közvélemény még mindig kevéssé ismeri a Rákóczi-szabadságharc és az 1848/49es szabadságharc közti 136 esztendő történetét. Mivel jelentősebb belső zavargásra, különösen újabb szabadságküzdelemre nem került sor, az e korszakkal foglalkozó művek általában a békés belső fejlődést hangsúlyozzák. Teszik ezt, amikor csak a magyarságot is érintően ebben az időszakban tizennégy dinasztikus háború dúlt, és a császári, illetve 1745-től császári-királyi hadseregben hadbavetett magyarok egy hadjárati esztendőre eső száma a kezdeti 17 240 főről a végső 181 060 főre növekedett. E háborúk sora és az egyre nagyobb magyar katonatömegek kiállítása az eddig ismertnél lényegesen nagyobb társadalmi mobilitást tett lehetővé.

1 Soha korábban nem tapasztalt felemelkedésekre és bukásokra egyaránt alkalom nyílt. A számos tanulságos életút közül a nemzeti köztudat az egy személyhez kötődő magasságok és mélységek miatt leginkább Simonyi Józsefét őrizte meg. A sajátos életút mások mellett megihlette Vas Gerebent,

2 Jókai Mórt

3 és Gajdács Pált

4 de az életpálya felfelé ívelő szakaszát, különösen tündöklését, a hős személyes elbeszélései alapján megírta már Nagy Pál

5 kortárs nagyváradi történészprofesszor. A bukás okait kereste a múlt század végén Déri Gyula,

6 majd Nagy Géza

7 és Nagyzegedi Túry György,

8 végül az ítélettel foglalkozott a közelmúltban Csonkaréti Károly

9

. Mindezek alapján új életrajzi regényt írt Ordas Iván,

10 aki hasznosította Szabó Károlynak

11 a debreceni évekkel részletesen foglalkozó kéziratos feldolgozását is. Mindezeket a korábbi ismereteket egybevetve a kortárs és későbbi hadtörténeti dolgozatokkal, főleg pedig a bécsi és budapesti levéltári iratokkal, ma már minden korábbinál egyértelműbben és pontosabban, bár még mindig korántsem minden részletében tisztázottan, tárul fel előttünk egy valóban sajátos, de mégis az adott kort visszatükröző és Debrecenhez kétszeresen is kötődő magyar életút. Ez annál is fontosabb eredmény, mert mindmáig a legváltozatosabb adatok vannak forgalomban már a származással és születéssel kapcsolatosan is, a továbbiakról nem is szólva. Hősünk 1 ZACHAR 1993, 126. skk, ZACHAR 1999, 15. skk. 2 VAS, 1856. 3 JÓKAI, 1907. 4 GAJDÁCS, 1909. 5 NAGY PÁL, 1819. 6 DÉRI, 1894. 7 NAGY Géza, 1911., 1912. 8 TURY, 1924. 9 CSONKARÉTI, 1976. 10 ORDAS, 1983. 11 SZABÓ, 1970. 183