A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Néprajz - Vajda Mária: „Kománasszony adjon nekem szállást...” Adalékok a koma és komaasszony közötti szexuális kapcsolathoz a magyar néphagyományban

jül nekik. Tehát a komaasszonyi tisztségre való felkérés jelenthetett egy engesztelő gesztust is a férfi részéről. Mindenesetre itt a legény és a leány ifjúkori kapcsolatának egy sajátos elismeréséről van szó - írja Kapros Márta.

42 Ilyenkor a leendő apa a férjtől kért engedélyt, hogy hívhatja-e komaasszonynak a feleségét, vagy közvetlenül őt kérte fel komának. A komaságra való felkérést nem illett visszautasítani.

43 Bár a szerző megjegyzi, hogy az általa gyűjtött anyagban arra nincs adat, hogy az így választott komák közötti későbbi szexuális viszonyra fény derült volna, - ez a megfogalmazás azonban véleményem szerint nem zárja ki, sőt feltételezi a lelepleződés nélküli szexuális kapcsolatot, hiszen nehezen képzelhető el, hogy csupán engesztelő gesztusként kérné fel a férj, a szülői akarat által elszakított legénykori kedvesét komaasszonyának. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy ez teremti meg a lehetőséget a külső akarat folytán megszakított szerelmi kapcsolat új formában való folytatására, a gyakoribb találkozások legalizálására. A koma és komaasszony közötti szexuális kapcsolat többnyire nem egyszeri kaland volt, hanem hosszabb ideig tartó viszony. T. M. sápi gazdáról is köztudomású volt, hogy többek között a komaasszonyához, bizonyos T. S.-néhez járt évtizedekig, aki ott lakott a szomszédjukba. A fia elmondása szerint apja „ komjaasszonyának vöt egy olyan 12-13 éves forma jánya. Eccer mikor az öreg elment az asszonyho, az asszony ágyába a kisjánya feküdt. Nyitva vót a pitarajtó és a setítbe bement a szobába. Kitapogatta az asszony ágyát és mivel azt hitte, hogy az asszony fekszik ott, aszonta neki: - Eriggy mán egy kicsit bejjebb! - Erre a szóra a kisjány felíbredt, oszt aszonta: Nem idesanyám vagyok én! - Nagyon elszégyellte ekkor magát az öreg, de az asszonyhoz járással csak akkor hagyott fel, amikor megtudta, hogy komája, Sz. Gy. is jár hozzá. Ekkor nagyon megutálta és fel is hagyott az asszonyokhoz járásával." 44 A férfiak szeretőtartását az asszonyoknak nem volt módjukban megtorolni. Ha tudtak is róla, helyesebbnek tartották szemet hunyni felette. Az említett T. M. feleségének is ha mondta valaki, hogy az ura a komaasszonyához jár, csak annyit mondott: - Meg se kell azt látni, észre se kell azt venni! - Ez az erkölcsi felfogás abban az időben, de még sok esetben ma is divatozik a környékünkön - állapította meg a bihari viszonyokról Molnár Ambrus .

45 Egyébként a komák szexuális kapcsolatait elnézőbben kezelte a közvélemény. 46 Erre a megállapításra jutott a közép-dunántúli református települések komasági rendszerének vizsgálata során Lackovits Emőke is. „Koma és komaasszony között esetenként, ritka alkalommal szerelmi kapcsolat is előfordult, amelyet a közösség bár nem helyeselt, de átmenetileg elfogadott."

47 Az általa megkérdezettek tartós, hosszú ideig meglévő szerelmi kapcsolatra azonban nem emlékeztek, mert ez elviekben összeegyeztethetetlen volt a közösségek erkölcsi normarendszerével. Hazánk egyik jellegzetes tájegységére, a Sárközre 48 ugyanakkor sokkal szabadosabb, a közösség jelentős részének erkölcsi felfogása és gyakorlata által „szentesített" szexuális kapcsolatrendszer volt a jellemző. E vidék erkölcsi életéről, értékrendjéről legutóbb Balázs Kovács Sándor 42 KAPROS 1986,226-227. 43 KAPROS 1986, 263. 23. jegyzet 44 MOLNÁR A.: Egy parasztgazda élete és gazdaságának rendje a XIX. század utolsó évtizedeiben a Bihar megyei Sápon. Kézirat. Déri Múzeum Néprajzi Adattára 860/1965. 45 L. 44. jegyzet 13. 46 MAGYAR NÉPRAJZI LEXIKON 1980, III. 247. 47 LACKOVITS 1991,517. 48 A Duna és a Sárvíz által határolt területeken lévő Őcsényhez, Decshez, Sárpilishez és Alsónyékhez, tehát a néprajzi értelemben vett klasszikus sárközi falvakhoz számítja még a szakirodalom Báta református lakosságát, és a népi kultúra hasonlósága alapján Érsekcsanád, Szeremle, valamint a Zengő környéki református magyar falvak: Váralja, Zengővárkony, Pécsvárad és Hidas népét is. 216