A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)
Néprajz - Vajda Mária: „Kománasszony adjon nekem szállást...” Adalékok a koma és komaasszony közötti szexuális kapcsolathoz a magyar néphagyományban
tanulmánya tudósított. 49 Érdekes módon, azonban adat gazdag munkájában nem történik említés a házastársi hűtlenség kapcsán a komasági viszonyban lévők közötti nemi kapcsolat jelenségéről. 1980. őszén végzett helyszíni gyűjtésem alapján - melyet elsősorban Decsen, Bátán, s részben Alsónyéken, Ocsényben - végeztem, az erre vonatkozó anyag közlésével szeretném kiegészíteni az általa feltárt sárközi erkölcsi képet. Közismert, hogy a Sárközt, mint az egyik jellegzetes születésszabályozó vidéket jóval szabadosabb életfelfogás jellemezte, mint az ország más tájegységeit. Az itt élő egykéző, jó módú parasztok körében az élet minél teljesebb kiélvezése lett az életcél. Felfedezték saját testüket, a felfokozott nemi élet kultuszát. A test ördöge nagy úr volt, nemcsak a fiatalok, hanem az idősebbek körében is. Nem véletlen, hogy az országszerte ismert mondás: „A vén kecske is megnyalja a sót", a Sárközben ebben a formában járta: ,^4 fiatal kecske nyalja a sót, a vén meg harapja ". Az egyke eltorzította a családi élet egészséges fejlődését és sajátos „nőuralom" alakult ki. Viszonylag jobban örültek a leánygyermeknek, mert azt jobban lehetett öltöztetni a híres sárközi viseletbe, ők voltak a családi vagyon cégérei. A vagyonos „egyes lányhoz" beházasodott szegényebb vöt kiküldték a szállásra dolgozni, a feleség kényelmesen élt, az idősebb nőrokonok irányításával cselédek végezték a házi munkát. A családi vagyon a faluban élő női családtagok kezében volt. A nők felszabadultságára jellemző, hogy - a korábbi gyakorlattól eltérően - a házasságkötés után is megtartották leánykori nevüket. Mindkét részről nagy volt az erkölcsi szabadosság, s a terméketlen, érdekből kötött házasságokban napirenden voltak a válások. Vizsgálatom szerint, a Sárköz „fővárosában", Decsen 1851-1860 között kötött házasságoknak még csak 2,43%-a végződött válással, az 1870-1880 között szentesítetteknek viszont már 10,6%-a, átlagosan 7,5 évi házasélet után. 50 A régi erkölcsi rend eltorzult, a közvélemény szemet hunyt a régi erkölcsi törvények és szabályok vétőivel szemben, sőt cinkosán egyetértett a bűnösökkel. A Sárközben társadalmi mértékben megtűrt szintre emelkedett a házasságtörés, főként a vagyonosabbak körében. Szeretőt tartott a férj és a feleség is. „Egyik kocsizott, a másik szekerezett. " A szeretőtartásra mindkét fél hallgatólagosan jogot tulajdonított magának. Ahogy egyik idős bátai férfi adatközlőm summázta: „Ide figyeljen, mindenkinek van szeretője angyalom, aki egy kicsit is eleven. Kinek a komaasszony, kinek a szomszéd, kinek más. Csak a gügyögéknek nincs. Aki eleven, annak mindnek van, nőknek is, férfiaknak is, mer ez Isten rendelése. Kérdezze meg a debreceni papot, az is ezt fogja mondani: kan bassza a nőstényt. Ez az igazság!" 51 A látszatra azonban ügyeltek. A legkézenfekvőbbnek, a legkisebb veszéllyel járónak a komaasszonnyal, komával való szexuális kapcsolatot tartották. Az volt az általános vélemény, hogy ,,/4 férfit kellett megnyerni, mert ha a férfivel jóba vagyok, akármikor beállíthatok, mert a komámat keresem, s ha a komám nincs, akkor a komaasszony szeretőmet. " A módosabb sárközi „pógárok" keresztkomának 5-10 házaspárt kértek fel. „Ezek közül már könnyebben kiválaszthatta magának BALÁZS 1996,299-315. A decsi református egyház házassági anyakönyveinek adatai alapján. Idős adatközlőim bár nagy nyíltsággal vallottak a szerelmi élet meglehetősen kényes kérdéseiről, a kutatói etika, az adatközlők iránti hálás köszönet úgy diktálja, hogy a nevek közlésétől eltekintsek, s csak a vallomások rögzítésének helyét jelöljem meg. 217
