A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Balogh László emlékezete - Szablyár Ferenc: A rovatvezető

* Szablyár Ferenc A rovatvezető „Kortársak számára kortársról nehéz történelmet írni, vagy éppen lehetetlen" - írta Mikszáth Kálmán. Csak a múltba nézés, a jótékony köd homályosíthatja el a jelentéktelenségeket és adhat eligazító fényt az értékekhez. Mert a messzeség nemcsak szépít, de igazságot is oszt. Két éve eltávozott barátunk alakja is csak most kezd elénk rajzolódni hitelesen a teljes pályakép áttekintésével. 1953-ban találkoztam vele a Budapesti Pedagógiai Főiskola irodalmi tanszékén, melynek vezetője a neves Vörösmarty- és Madách-kutató, Horváth Károly volt. Az ötvenes évek személyi kapcsolatainak óvatosságával néztem a korombéli, barnahajú, szemüveges fiatalembert, aki meleg kora ősz lévén - kihajtott inggallérral járt, ami akkortájt kissé állásfoglalás is volt a megbélyegzett kispolgári külsőségekkel szemben, éppen úgy, mint a micisapka vagy a silderes fejfedő. Nem éreztem barátkozónak. Csak később, kivételes helyzetekben. Petőfivel szólva ajkára felfelröppent a mosoly, de nevetését ritkán hallottam. Tanszékértekezleteken egyedül ő pipázott. Hogy a kéken szállongó füst nyugati vagy keleti eszmeáramlatot hordoz-e, nem tudtam eldönteni határozottan, mert a népek bölcs tanítóját is nemegyszer pipával kezében láttam az újságokban. Az államosított félelem és bizalmatlanság korában Horváth Károly tanszéke kivételes sziget, jó hangulatú munkahely volt, ahová a polgári óvatossággal értékelt Petőfi-kör hívei is beszivárogtak. A sors véletlene, hogy október 23-a vészes éjszakáján Balogh Lászlóval mentem hazafelé, Németh László Galilei c. drámájának megtekintése után, amikor már autók égtek a Kálvin téren. De akkor már 56-ot írtunk. A Budapesti Pedagógiai Főiskola már egy éve megszűnt. Balogh László a Trefort utcai Gyakorló Iskolába került vezetőtanárnak. Én a Cukor utcai testvérintézménybe azonos beosztásba. Talán itt zárult volna le véglegesen hároméves többé-kevésbé hivatalos kapcsolatunk, ha a Tankönyvkiadó nem ír ki országos pályázatot két általános iskolai magyar olvasókönyvre. Közösen pályáztunk. Nyertünk. Megbízást kaptunk. Szerkesztőnk a Tankönyvkiadónál dolgozó és első verseskötetét éppen kiadásra készítő Váci Mihály volt. Bár a két tankönyv nem lett hosszú életű a tanügyben folyton változó szempontok forgatagában, de röstelkedésre nem adnak okot, mert törzsanyaguk a János vitéz és a Toldi volt. A tankönyvírói munka közben sokszor találkoztunk, még Balogh László második, budapesti Gellért-hegyi lakásában is. Munka közben ismertem meg jobban egyéniségét. Irodalomtörténeti tájékozottsága, pedagógiai érzéke, tanári felkészültsége segítette a közös munkát. Ezért sem lepett meg, hogy 1960-ban meghívták a Rádió Irodalmi Főosztályához a magyar irodalmi rovat vezetésére. A meghívó levélben így fogalmazták meg az elnökség szándékát: 'A A szerző a Magyar Rádió nyugalmazott munkatársa. 425