A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Balogh László emlékezete - Szablyár Ferenc: A rovatvezető

korábbi esztétikai és szakmai bizonytalanságot megszüntetve, a tartózkodó, értéket képviselő írók bevonásával emelkedjék az irodalmi műsorok színvonala." Teljesült-e és hogyan a hivatalos szándék a héttagú szerkesztőség munkájában, eredményeiben? Nyolc év tapasztalatai alapján most erről szeretnék szólni. Az elnökségi levél az esztétikai nézetek megszilárdításának kérdésben diplomatikusan fogalmazott. Megkerülte és jelzötlenítette azokat a nézeteket, amelyek a politikai arénából kerültek a szakmai köztudatba. Szerencsénkre az irodalmi rovatnál ez olyan hiány volt, amely hosszú távon már eredménynek látszott. Balogh érdeme, hogy nem voltak skolasztikus esztétikai vitáink a rovatban. Tudta, hogy egy politikai irányzat céljait erőszakoltan párosítani alkotásokkal csak kudarchoz vezethet. Mert a megszilárdítandó esztétikából csak szólamok mentek át a köztudatba. Ilyenek, hogy a realizmus csak feltárja a társadalom hibáit, de a szocialista realizmus a kivezető utat is megmutatja. Vagy a pozitív és negatív hős vegytiszta figurája, és így tovább. Végül már az egész szocreál-elmélet a humoristák tollhegyére került olyan kitételekkel, hogy ebben az irányzatban már megszűnik az embernek ember által történő ábrázolása. Vagy: míg Immánuel Kant azt mondta, hogy szép az, ami érdek nélkül tetszik, a diktatúra esztétikájában ez már így hangzik: szép az ami, érvek nélkül tetszik. A műsoranyag kiválasztásának szempontjait a rovatvezető műveltsége, ízlése is meghatározta. A „Műhelyeimbőr c. vallomássorozatból tudom, hogy a fiatal Balogh Lászlóra legjobban a népi írók hatottak. Móricz Zsigmond, Németh László, Kovács Imre, Kodolányi János, Fülep Lajos. Ő maga vall így az iskoláról, az egyetem szelleméről, eszményképeiről, olvasmányairól. Ahogy ő nevezi, a „múlt sugallatából" fénylenek föl nevek: Vajthó László, Kardos Pál, Kovács Máté, Hankiss János, Karácsony Sándor vagy az Ady Társaság. Tanítóit, ihletőit rovatvezetőként sem tagadta meg. Vonzódását tükrözték a népköltészeti műsorok és a magyar irodalom klasszikusainak rendszeres adása. Ezt bizonyítja a Rádióegyetem éveken át tartó sorozata. Ebben korok és művek legjobb ismerői kaptak szót, kutatók és egyetemi tanárok: Kardos Tibor, Keresztury Dezső, Bán Imre és sokan mások. Rovatvezetése idején teljesült ki a nyelvművelés évenként egyszer ünnepi sorozattá, a Magyar Nyelv Hetévé. A rovatvezetésnek bírálói is akadtak. Nemegyszer száraznak és „irodalomtörténeti"-nek ítélték a rovat műsorait, hiszen már akkor jelentkeztek a szórakoztatásnak szirénhangjai, az első show-man-ek, akik magakelletően mindenből szenzációt szerettek volna gyártani. A rovatvezetőben több volt a tanári mint a show-man-i szándék. Hagyománytisztelő, hagyományőrző volt. De más oka is volt ennek. A magyar irodalmi anyag kiválasztása és sugárzása erősen megoszlott a Rádió rovatai és osztályai között. Az Ifjúsági Osztálynak is megvolt az irodalmi adások készítésére illetékes csapata. A Szórakoztató Osztály pedig sorozatot szerkesztett a magyar humor történetéből vagy Karinthy Frigyes munkáiból. Ilyen körülmények között rovatunk vállalhatta a népszerűsítésnek vagy a szórakoztatásnak komolyabb hangját. Ugyanez mondható el a könyvszemléről is. Egy négytagú, irodalomtörténészekből, egyetemi tanárokból álló csapat mutatta be több mintegy évtizeden át a kortársirodalom legfrissebb termését. A Magyar Rádió elnökségének már idézett kívánsága az volt, hogy a tartózkodó, de értéket képviselő írók is szerepeljenek a magyar irodalmi rovat műsoraiban, s ezáltal emelkedjék a színvonal. A tartózkodó ember az Értelmező Szótár szerint valakitől óvakodó vagy valamit kerülő személy. Ilyen írók voltak 56 után, sőt olyanok is, akiket állami fenyítő intézetek kényszerítettek rövidebb vagy hosszabb tartózkodásra. Az író esetében a tartózkodás igazi oka erkölcsi volt. Ha az író attól fél, hogy a hatalom a művész feddhetetlenségét akarja saját politikai céljaira felhasználni, 426