A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Művelődés- és irodalomtörténet - Bakó Endre. „A Holnap asszony” Miklós Jutka, egy nagyváradi költőnő arcképéhez

versét, ez még karakteresebben jelezte volna női mivoltát, amely nem fő motívumként ugyan, de kétségtelenül jelen van költészetében. Nagyváradon 1906-ban tűnt fel, legalább is ettől az évtől jelentek meg versei és prózai írásai az ottani lapokban. A nagyközönségnek 1907. februárjában mutatkozott be a Szigligeti Társaság matinéján.

9 Nem tudni mi okból, kabaré-verseket tálalt fel, melyek közül a Dal a papucsokról megjelent a Nagyváradban. Az első papucs! Debrecenből kaptam, Összeöleltem, összecsókoltam! Gyerekszemmel egész kincsnek néztem! Ispánék lányát gőgösen lenéztem! Hisz neki nem volt ilyen csodaédes Ropogósra sült - debreceni mézes! A költőnő tisztában volt a vers értékével: „Amíg a papucsokról szólt a nóta, /Hallottam nagyon a Múzsám jaját". A tudósítás is számon kérte a komolyabb költészetet. „Szépek ezek a rózsaszínű, ezek a fehér versek. De előttünk úgy rémlik, mintha Miklós Jutka leveles-fiókjának alján lennének eltitkolt, lázas, igaz versek, amikkel meglep egyszer minket."

10 Néhány nap múlva tartotta a Szigligeti Társaság közgyűlését, s ekkor vették fel új tagnak Miklós Jutkát.'' Rövidesen kritikai megmérettetésére is sor került, a Nagyvárad „Kritikus" álnév alá rejtező esztétája seregszemlét tartott az új váradi költők felett (Dutka Ákos, Miklós Jutka, Ernőd Tamás, Kotzó Jenő, Pelle János).

12 Megállapította, hogy a legelső és legerősebb köztük Dutka Ákos. Miklós Jutkáról többnyire szubjektív megjegyzéseket tett, melyek lényege, hogy egyensúlyt tart, „Szinte férfias józansággal ellenőrzi nőies hangulatait. Ha van is rá hatással az újítók forradalmi iránya, sokkal inkább nő, semhogy az örökszépet, az illúziók zavartalan világát megtagadja. (...) Sappho hideg józanságát, exotikus színeit sokszor keresni látszik, de rájön, hogy Sappho koturnusza, peplonja nem jól áll neki, és ilyenkor habozás nélkül formát cserél. (...) Miklós Jutka nem kelt versenyre Erdős Renével, a női kiadású Ady Endrével, noha meglátszik írásain, hogy ismeri őket." Technikáját kissé eltúlozva tökéletesnek, kiforrottnak vélte. Nem ismeri, úgymond személyesen Miklós Jutkát, de hamvasszőkének képzeli, mint ahogy költészetét sem az energikus feketeség, hanem a szőke szelídség jellemzi. Miklós Jutka (két fiatalkori fényképe

13 alapján egyértelműen kreol szépségnek látszik), költészete valóban mentes minden szélsőségtől, bizarrságtól, a divatba jött erotikától éppúgy, mint különcködő tartalmi és formai újításoktól. Ezeket a tulajdonságait emelte ki egy év múlva a második kötetét beharangozó előzetes is: „Lelke legmélyéig poéta ő, akinek költészetében megvan az erő, bátorság és őszinteség, de az soha nem csap durvaságba, nyerseségbe, ízléstelenségbe, hanem mindig az igaz költészet ereje, bátorsága, őszintesége. Most kötetbe gyűjtve adta ki verseit, ezeket a színdús, virágos, meleg dalokat..."

14 Noha a kötet nagyváradi termék volt, a Sonnenfeld Nyomdában készült, meglehetősen széleskörű, országos visszhang kísérte. 8 Ezekben az években több vers jelent meg hasonló címen az Új Időkben, még Nagy Endre is írt egyet: 1905. I. 538. 9 Nagyvárad, 1907. február 17. 7. 10 Nagyvárad, 1907. február 19. 7. " Nagyvárad, 1907. április 21.7. 12 Nagyvárad, 1907. március 31. 4-4. 13 Fényképe megjelent A Hét 1908. 694. és a Nagyvárad naptára, 1914. 14 Miklós Jutka verseskönyve. Nagyvárad, 1908. október 11.7. 364