A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Művelődés- és irodalomtörténet - Bakó Endre. „A Holnap asszony” Miklós Jutka, egy nagyváradi költőnő arcképéhez

Keleti vér/oly az én ereimben!... Népem keletről bujdosott tova(•••) Te föld! Kelet! -ahonnan származóm, Nem vagy az én hazám!... (•••) Aranykalászos, délibábos róna, Mely végtelen vagy, mint az ég maga! Hol éjjelenkint kigyúl, mint fönn az égen A pásztortüzek elszórt csillaga! Hol a kolompnak méla hangja szól, Belécsendülve a nagy némaságba, És feleletként a kolomp szavára, Harangszó kondul távol, valahol, Hol akácerdők susognak a szélben, Te föld, hol gyermekálmaim átéltem, Te! - kit imádok forrón, igazán, Te vagy az én hazám! A magyar történelmi múlt is mozgásba hozza fantáziáját, elsősorban a kuruc világ. (Boór Katharina, Kuruc halál). Ezek a hosszabb, romantikus elbeszélő költemények a múlt században divatos epikus formákat variálják. Az előbbinek érdekessége, hogy Tarkő várának ostromáról van benne szó, Tarkeői Elemérnek hívják első tárcájának egyik szereplőjét. S miután a Pásztortűz c. költemény hegyeket, szakadékokat emleget, majd egy piszkos szitkozódó oláh legényt, minden okunk megvan azt feltételezni, hogy Miklós Jutka - mert ezek az ő élményei, noha nem állítjuk, hogy verseiben a szerzői én mindenkor azonos a privát énnel - fiatal éveiben hosszabb időt tölthetett valahol Erdélyben. Ám igaza van Komlós Aladárnak: a magyar témájú költeményekkel Miklós Jutka sem mondta ki a végső szót, adandó alkalommal „kibújik belőle a zsidó". A magyar hazafiság és a zsidó hagyomány kultusza persze távolról sincs ellentmondásban, Miklós Jutkánál legalább is nem szemléleti antagonizmusként jelentkezik. Az Ahasvér, A szent templom, a Salamon zsidóék, a Kisinev zsidó vers a javából! Az Ahasvér osztozik az Ikarus hibájában: felidézi a bolygó zsidó legendáját, aztán kissé elnagyoltan balladára vált: a bolyongásban épp egy feszület tövében összeroskadó öreg Ahasvér egyetlen bűne, hogy zsidó. A szent templom c. ballada kopott zsidaját „egy föld ellöké magától." Ez nyilván nem Magyarország, hiszen a századforduló éveiben ott ismeretlen az államilag szított, támogatott vagy megtűrt antiszemitizmus. A „kopott zsidó" kivándorol, a hajón ábrándjai ködében már vizionálja a szent templomot Jeruzsálemben, amelyet végül nem láthat meg a valóságban, mert beleszédül a tengerbe: E templom néki minden, ami drága, Holt vérei és elveszett hazája! Egy folt a földből, hol otthon van ő is! A lapok 1903-ban tele voltak a kisinyevi pogrom részletes leírásával. „A felbujtott nép nem kímélte még a beteg és öreg zsidókat sem, még a gyerekágyas asszonyokat sem: sok áldozatot a harmadik emeletről dobtak le az utcára." - írta többek között a Budapesti Napló.

7 A cár és környezete, valamint a helyi adminisztráció tessék-lássék reagált a véres eseményre. Ez a részvétlen7 A kisinevi zsidó-mészárlás. Budapesti Napló, 1903. máj. 7. 9. 361