A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Művelődés- és irodalomtörténet - Bakó Endre. „A Holnap asszony” Miklós Jutka, egy nagyváradi költőnő arcképéhez

Megyek előre, Mikor.., Az lesz a nap, Merengve áll, Az első dal, Ha, Sugarak, Szeretlek) A Megyek előre a patetikus elszántságot, a romantikussá hevített tántoríthatatlanságot deklarálja, a Dalaim szerint nem kagylóként, de mint rügy az ágon, úgy teremnek a dalai, azaz valami belső természeti törvény, szükségszerűség munkál benne. Az első dal alkotáslélektani felismerése: „A fájdalom a dalnak édesanyja". Csakhogy a költőnő szemlélete szerint még az első emberpár kiűzetése sem szült fájdalmat, a fájdalom a szerelmi hűtlenséggel kelt életre, amikor Ábel elhagyta Cyllát, s engedett Hada csábításának. Az alkotási folyamatot tematizáló, önreflektáló versek sorában a Ha... egyértelművé teszi költészetének élményi meghatározottságát, az esztétikai (színházi) és természeti (csalogánydal) effektusokat időlegesnek érzi, inkább a bukolikus tájszeretet hevíti: De hogyha szívom lekaszált mezőkön Megittasulva a fű illatát, Ha hallom, amit idelop a szellő, Arató lányok búsongó dalát, Ha látom a nap hogy lángol, ragyog, Akkor - ó akkor poéta vagyok! S a láz, mely átjár, foszoljon bár köddé, A poéta az megmarad örökké! Különös vers a Szeretlek, amelyet a címe alapján a szerelmi líra darabjának vélünk. Ám a versszakról versszakra forrósuló hangnem szokatlan vallomásba torkollik: „Szülőm! Testvérem! mindenem nekem, / Éltem! Szerelmem! - én Költészetem - Szeretlek!" A merész hangütés kétségtelenül modernnek tűnik, Ady majd saját magához ír szerelmi vallomást, Babits szerint nem az énekes szüli a dalt, a dal szüli énekesét. Az efféle megnyilatkozások a hamis álszemérem eloszlatását, az elfojtott tudatalatti világra jöttét is segítették. Más kérdés, hogy szeretett költészetével nem volt megelégedve, alkotó és önkifejezés teljes harmóniáját később gondolta megvalósulni: Az lesz a nap! - Ha megtalálom. Amit kerestem - sóvárogva vártam! S ujjongva kiálthatom a világba. Hogy megtaláltam!... megtaláltam! Az lesz a dal! A húszéves költőnőt izgatta identitása, amelynek egyik gyökere származásához vezet. Ne feledjük, a századforduló a magyar zsidóság asszimilációjának időszaka, folyik a beolvadás, általánossá válik a vegyes házasság, a kikeresztelkedés, a névmagyarítás. A magyar zsidó líra is kettészakad, Heltaiék nemzedéke - Makai Emilt nem számítva - nem ír zsidó verset, igaz, magyart sem. Miklós Jutka is az asszimilánsokat követi, neki sem kitűntetett témája a zsidó tradíció, mint Patai Józsefnek, Kiss Arnoldnak vagy Szabolcsi Lajosnak. De nem is próbált szabadulni tőle. Komlós Aladár tanulmányaiból tudjuk, hogy a Kiss József után „következő nemzedéknek lírikusaiban mintha még mélyebb rétegekbe rejtőznék a zsidó öntudat. Többen nyíltan megszakítják fajukkal való kapcsolatukat is. S mégis kibújik belőlük a zsidó! Épp mikor teljesen magukévá akarják tenni a keresztény világszemlélet tételeit." (KOMLÓS, 1997. 130) Miklós Jutka egy kicsit tovább ment az asszimiláció útján, mint Heltaiék, megalkotta Az én hazám c. költeményét, amely Petőfi és Arany János szemléletének jegyében az Alföld romantikus szépséget, antropomorfizált esztétikumát dicsőítve, hitet tett magyarsága mellett: 360