A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Művelődés- és irodalomtörténet - Bakó Endre. „A Holnap asszony” Miklós Jutka, egy nagyváradi költőnő arcképéhez

Az irodalomtörténet eddigi eredményei szerint Miklós Jutka költői kibontakozása Budapesten kezdődött, Vészi József indította el a Parnasszusra vezető úton a Budapesti Napló hasábjain. Amennyire tisztázni tudtuk, 1903. április 20-án közölte első versét (Álltam egy parton), majd ezután elég sűrűn adott helyt kísérleteinek.

5 Hegedűs Nándor tudni véli, hogy abban az időben a Budapesti Napló szerkesztőségében még Miklós Jutkát tartották a nagy költőnek, Adyt csak amolyan vidéki verselgetőnek. (HEGEDŰS, 1957. 388) Már Antal Sándor említette, hogy „Versei külön megjelentek Új Idők, A Hét, Magyar Közélet, Népszava, Budapesti Napló, Pesti Hírlap c. lapokban." (ANTAL, i. h.) A Tiszántúli Személynévjegyzékben az a meglepő adat áll, hogy írásai megtalálhatók egyes debreceni lapok 1900-as évfolyamaiban is. (VERESSNÉ szerk. 112.) Ez összevág azzal az életrajzi közléssel, miszerint „Tizenöt éves koromtól kezdve már rendszeresen írogattam." A hivatkozott újságok közül a Debreczenben nem találtuk nyomátjelentkezésének, de legnagyobb meglepetésünkre - Miklós Jutka 1900-ben még csak 16 éves! - a Debreczeni Ellenőrben (Ady ekkor a lap munkatársa!) ráakadtunk Pán c. tárcájára, amelyet Militzer Jutka néven jegyzett. A történet valahol Erdélyben játszódik, főszereplője egy bozontos, ősemberi megjelenésű román pásztor, Jován Gligor, aki szerelmes lesz a hegyre látogató Klárikába, Elemér úrfi unokahúgába, s amikor a fiatal párt medve támadja meg, habozás nélkül ráveti magát a vadállatra, miközben a fiú mozdulatlanul áll a félelemtől. Gligor és a medve megfojtják egymást. A romantikus történetet a befejezés emeli a szokványos tárcanovellák fölé. A 16 éves írónő csillag alatt a következő szatirikus toldalékot ragasztja a tárca alá: „Hymen. Fényes esküvő. Ma vezette oltárhoz tarkeői és havasföldi Hettyei Elemér Székely Benedek úr bájos leányát, Klárát. Az esküvőn ott láttuk városunk notabilitásai közül stb. stb." (MIKLÓS, 1900. 1-2.) Ha a különböző lapokban, leginkább a Budapesti Naplóban sorjázó költeményeit mérlegre tesszük, azt kell mondanunk, hogy modernségük nem átütő erejű, mint az Adyé, de felette állnak a korszak retorikus költészetének, beleértve Ábrányi Emil nemesen patetikus vagy Csizmadia Sándor szociális tartalmú versbeszédét is.

6 Első kötete (Miklós Jutka költeményei, 1904) valahogy mégsem hatott revelációként. Gyakran élt a szimbólummal, mint például az Ikarus c. nyitóversében, melyben teremtő vágyának ad kifejezést, de elköveti azt a hibát, hogy elmondja Ikarus és Daedalus történetét, s csak ezután tér vissza az alanyi mondandóhoz, saját készülődéséhez: Röpülök én is, mint te, Ikarus! Vonz, hív a vágy és nem birok vele... Remélem tán, hogy erősebb a szárnyam, Hogy nem olvasztja le a nap heve! (...) Vagy... meglehet - hisz halandó szemével, Ki láthat át ajövőfátyolán? Lezuhanok az égről, mint Ikarus, S te megsiratsz majd, drága jó anyám! Külön tematikai ciklust alkot - jóllehet nem a kötetben megszerkesztve - a költészetről általában vallott felfogását, valamint a saját dalairól való gondolkodását taglaló verscsokor. (Dalaim, 5 Minthogy 1903. január 1. - április 20. között nem jelent meg verse, az 1902-es évfolyamot nem tanulmányoztuk. 6 Ebben az időben Ábrányi Emil, Ballá Ignác, Borsodi Lajos, Bródy Mihály, Bródy Miksa, Csizmadia Sándor, Farkas Emil, Horváth Elemér, Kiss Arnold, Mezey Sándor, Nádas Sándor, Pásztor Árpád, Szentessy Gyula stb. voltak a Budapesti Napló legtöbbet szerepeltetett költői. 359