A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Művészettörténet, iparművészet - T. Molnár Viktória: A képzőművészeti élet intézményrendszere a rendszerváltás utáni Debrecenben (1990–1998)

A DATE és a DOTE jelenleg is fenntart különböző önképzőköröket régi tradíciók alapján. A KLTE sajnos anyagi támogatás hiányában megszüntette e tevékenységét. A KF RTKF művészeti tanszékéből 5 évvel ezelőtt különvált a Rajz-Vizuális Nevelési Szakcsoport, hogy aztán 1998. január l-jétől újra tanszékként folytassa munkáját. így újra önállóvá vált a szakmai munka, mint hajdan, elődeink idejében. A millecentenárium évében a szakkollégiumi képzés műveltségi területté „avanzsált", így a kibővített, elmélyített és továbbfejlesztett ismeretanyag a reményeknek megfelelően még tökéletesebben szolgálja feladatait. Iskolarendszeren kívüli amatőrmozgalom A Kölcsey Művelődési Központ fenntartásában működő, 1997-ben az 50 éves fennállását ünneplő Medgyessy Ferenc Képzőművészeti Kör és Stúdió számos kiemelkedő képzőművészt nevelt a magyar kortárs művészetnek a művésztanárok közreműködésével. Mind felnőtt, mind gyermekcsoportja sok-sok díjjal és kitüntetéssel öregbítette városa hírnevét. Körükből sokan válnak a tanárképző főiskolák, illetve a budapesti Képzőművészeti, valamint Iparművészeti Főiskola hallgatóivá. A művészeti oktatást végző - segítő csoportok számára fenntartó szerveik galériáikban rendszeres bemutatkozási lehetőségeket biztosítanak. A műkritika és az információ-közvetítés fórumai A debreceni sajtó mindig is élénk figyelemmel kísérte a város képzőművészeti történéseit egyfajta szellemi támogatóként. Korszakunkban a több, mint félévszázados múltra visszatekintő Hajdú-Bihari Napló független napilap kulturális oldalán, különböző mellékleteiben (Termés, Hétvége, Táj-Kép, Vasárnap, Debreceni Polgár, Szó-Kép) rendszeresen olvashattunk és olvashatunk az újság munkatársai, illetve „külső", a város elismert tollforgatói által írt , sok esetben műalkotás fényképével is illusztrált híradásokban, az aktuális eseményekről. Fennállásának másfél esztendeje alatt a Hajdú-Bihari Nap elnevezésű napilap is folyamatosan közölt képzőművészeti írásokat hasábjain. Az Alföld- szintén hosszú évek tradíciójával rendelkező - irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat is közzétesz időnként illusztráló jellegű reprodukciókat, képzőművészeti cikkeket. Kiemelkedő, rangos helyi események felkeltik az országos sajtó figyelmét is irántunk. Ezt bizonyítják a Munkácsy passió-képeinek átadásáról és a teljes Munkácsy-év ünnepi alkalmairól tudósító, országos napilapokban és folyóiratokban megjelenő cikkek, tanulmányok (ezek között volt az Új Művészet is), valamint a Hortobágyi Alkotótábor pannótárlatát ismertető Szimpózium újság. A mai debreceni képzőművészeti életnek nemcsak a közönsége, hanem a tárlatokat megnyitó - kritikusi gárdája is állandónak mondható, hiszen mára már kialakult az a jónéhány, városszerte közismert esztéta, újságíró, képzőművész személyekből álló kör, akik lakóhelyünk hozzáértő „szakembereinek" számítanak. „A kritikus a művész ellensúlya a közönség nyilvánossága előtt. Ellensúly: ebben foglalható össze a legtömörebben, közösség és művészbefolyásoló szerepe. Ellensúly, de csak akkor, ha konkrétan beszél." (ÉLES 1975) Az említett és más helyi szerzők által lejegyzett értékes és nívós könyvek, kiadványok is méltón reprezentálják a város eredményekben gazdag képzőművészetét, illetve időben és térben távolabbi kitekintést is nyújtanak e témában. Sajnos városunk nem tudj(t)a vagy nem akarj(t)a az összes megjelent, illetve megjelenésre váró írott anyag támogatását szárnya alá venni, sokszor igazságtalanul megbántva ezzel azok szer347