A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Művészettörténet, iparművészet - T. Molnár Viktória: A képzőművészeti élet intézményrendszere a rendszerváltás utáni Debrecenben (1990–1998)

zőit. Ennek következtében az anyagilag támogató szervek köre igen változatos, segítő szándékukkal és menedzselésükkel sok fővárosi és vidéki intézmény, alapítvány is képviselteti magát. Debrecenben jelenleg hat rádióadó műsora hallgatható (Cívis Rádió, Szóla Rádió, Rádió FM 95 (volt Rádió Lady), City Rádió, Universum Rádió, Rádió 6.) Munkatársaik között igen sok egyetemi, főiskolai hallgató dolgozik, akik személyes elkötelezettségük vagy kapcsolataik révén tudomást szereznek és tudósítanak az ilyen jellegű eseményekről. Sok esetben interjú is készül az adott művésszel, galériavezetővel, telepszervezővel. (Legjelentősebbnek tekinthetjük ezen műsorok sorából a Szóla Rádió Paraván című interjúsorozatát, melyet a Brassai-Galéria vezetője készít az ott kiállító művészekkel. A Debreceni Városi Televízió nem szánt külön műsort e művészeti ágnak. A közelmúltig a Napszemle, jelenleg a Közérzet című műsora tartalmazza az ehhez kapcsolódó híreket, információkat. Az MTVl adóján látható Körzeti magazin, illetve Körzeti híradók is folyamatosan ellátják nézőiket a legfontosabb események összefoglalójával. (Debrecen képzőművészeti intézményeinek adatait ld. melléklet.) Az anyagi nehézségek ellenére a debreceni művészetpártolók - és szervezők kezdettől máig jelentős energiát fektettek - fektetnek abba, hogy a művészek számára minél bővebb körben bemutatkozási lehetőségeket teremtsenek. Ennek következtében a kiállítóhelyek igen széles skálájával rendelkezik Debrecen. A sok galéria nemcsak egy sokrétű érdeklődő közönséget, hanem müvészetszerető - és támogató szervezeteket, intézményeket és személyeket is feltételez. A megcsappant állami mecenatúrát jól kiegészítik (országos szinten is) a pályázati lehetőségek, az alapítványok és alapok anyagi finanszírozása és a még csekély mértékű magánmenedzserek pénzügyi és eszmei támogatása. Országos viszonylatban is kiemelkedő, a vizuális kultúra képi és plasztikai palettáján sok színt megmutató művészélet alakult ki az 1990-es évek Debrecenében, amely azt bizonyítja, hogy távol élve - a művészeti (és azt hiszem minden) területen - központi szerepet játszó fővárostól, Budapesttől is példaértékkel lehet a jelenlegi rendszerben lehetséges vidéki, nagyvárosi, képzőművészeti törekvéseknek megfelelő intézményrendszert kiépíteni, amely jól példázza e művészeti ág presztízsét és megélhetési lehetőségét a mai Magyarországon.* IRODALOM ARANY L. 1995 Új művésztelep születik az árkai völgyben. HBN, 1995, nov. 16, 12. 1996 A fürdőváros felzárkózott. HBN, 1996, jún. 3, 15. Ahol még honfoglaláskori arcokat is látni. HBN, 1996, jún. 26, 12. Abádszalók: Egyesült Európa Művésztelep. HBN, 1996, szept. 10, 12. Aki missziónak tekinti az alkotók fogadását. HBN, 1996, szept. 27, 15. Ihlet a rónán: A Hortobágyi Alkotótábor, Debrecen, 1996, 198. 1997 A vitalitás diadala. HBN, Szó-Kép, 1997, júl. 13. Földrajzilag is bővítik a művésztelepet. HBN, 1997, jan. 14, 14. (Köszönet illeti a dolgozatban előforduló települések polgármestereit és az önkormányzatok, támogató szervek munkatársait a kilencvenes évek debreceni, illetve Hajdú-Bihar megyei képzőművészeti életének nyújtott anyagi támogatásért.) A dolgozat lezárása (1998 tavasza) óta történt számos változás egy következő tanulmány témája lesz. 348