A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)

Művészettörténet, iparművészet - T. Molnár Viktória: A képzőművészeti élet intézményrendszere a rendszerváltás utáni Debrecenben (1990–1998)

sága erkölcsileg támogatta a tervet, saját erőből újíttatta fel és alakíttatta át a földszinti belső, emeleti galériával ellátott épületrészt, s a további működtetéshez sem kért külön támogatást. Több ízben díjakat ajánlott fel a saját maga által kezdeményezett pályázatokra. Egyesületek, alkotóközösségek A művészeti élet sohasem várhat kizárólag mecénásokra. Szembe kell néznie a kényszerűséggel, hidat kell vernie az esztétikai minőség és a létező közönségigény között, szervezetileg is be kell illeszkednie a gazdasági, pénzügyi életbe. Ezért születtek újjá a gazdasági céllal alakult művészeti kisközösségek, műhelyek, alkotói társulások az 1980-as, 90-es évek Magyarországán. Budapest, Szentendre, Miskolc és más városok után Debrecenben is. (ÉLES 1990) Mivel az említett korszak nemcsak az alakulások, hanem a megszűnések időszaka is az egymás után sorra létrejött debreceni szervezetek közül (Debreceni Műhely Képző- és Iparművészeti Alkotóközösség - 1989; Képző- és Iparművészek Egyesülete Debrecen (KIED) - 1990) már csak az 1990-ben Fátyol Zoltán festőművész vezetésével alakult Művészek és Műpártolók Debreceni Egyesülete (MMDE) működik. Természetesen a MAOE Hajdú-Bihar megyei csoportja, a MKISZ Kelet-Magyarországi Területi Szervezete és a Magyar Fotóművészek Szövetsége Kelet-magyarországi Területi Szervezetének tevékenysége folyamatos. Közös művészi elképzelések is kiindulópontjai lehetnek művésztársaságok létrejöttének (mindenféle gazdasági tevékenységet és cégbíróságnál történt bejegyzést nélkülözve): az 1985ben alakult és azóta már megszűnt Pax-art (nyolc képzőművésznő csoportja); napjainkban a Retour-csoport, a MAG-csoport, illetve az alkalmi összeverődést jelentő, korunk kedvelt mozgalma, a mail-art („küldeményművészet"). Érdekes színfoltját képezi városunk művészeti életének az 1994-ben megalakult Szellemi Szabadlegények Társasága, mely tagjai sorában több művészeti területet egyesít. A művészek gazdasági és egyéb társulásai nem csupán a művészek érdekét szolgálja. Vele együtt, s tőle elválaszthatatlanul a műalkotás és közönsége egymásra találását, a befogadói társadalom, a kulturálódás, a szebbé és nemesebbé tett magán- és közélet érdekeit. (ÉLES 1991) Kiállítóhelyek, galériák A rendszerváltozás óta városunkban is megfigyelhető a gombamód szaporodó kiállítást rendező helyek, a szinte szünet nélküli tárlatmegnyitó alkalmak tendenciája. Az áttekinthetetlennek tűnő debreceni kiállítások és galériák sorát próbáltam meg ebben a részben rendszerezni, összefoglalni - saját csoportosításom szerint - természetesen csak a legjelentősebbekre koncentrálva, hiszen az állandó alakulás-megszűnés folyamata jellemzi őket. Szinte kivétel nélkül csekély központi (intézményi) támogatással, önerőből, illetve pályázati pénzekből és személyes elhivatottságból menedzselik a debreceni képzőművészetet tárlatok rendezésével, műtárgyak eladásával. Hagyományos galériák A tradíciót képviselő kiállítótermek célja kettős: egyrészt bemutatni az adott képzőművészek alkotásait, művészeti stílusát, másrészt pedig az ott látható műveket árusítani és így fennmaradni, illetve sikeresen profitálva működni. 333