A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)
Néprajz - Ujváry Zoltán: Rózsa Sándor perei
István és Ballangó Pataki Mihály társaságában mint közvetlen tettesek szerepeltek a jelzett rablás végrehajtásában. A rablott sertéseket Csányi András tanyájára hajtották, honnan azok László Györgyhöz s később Tezsla Mihály közvetítése mellett Pál Mihály kezére kerültek. Elnök által a tárgyalás folyamán Veszelkához intézett azon kérdésre: vájjon a kanász be volt-e előre avatva a dologba? Veszelka feleié: „persze hogy be volt, hiszen egy sincs a világon szent pásztor". (Derültség a hallgatóság közt.) Csányi András szót kérvén s nyervén, előadja, hogy mikor a sertést odahajtották, édes apja még élt, az volt a gazda, ő még akkor gyenge gyerek ember lévén azt tette, amit apja parancsolt. (Egyébiránt az iratok szerint 36 éves volt.) A kir. ügyészi vád és öt ügyvéd által tartott védbeszédek befejezése után ítéltetett: László György ellen emelt bünpolástolási vád, tekintetve, hogy a tény 1851-ben történt, az elévülés alapján megszüntetik. Rózsa Sándor és Veszelka Imre a tolvajságnak megerősített bűntényében bűnösöknek találtatnak. Csányi András bűntelennek nyilváníttatik. Pál Mihály tényálladék hiányában felmentetik. A kir. ügyész fellebbezett. 1851-dik évi október hóban Megyeri Ferencz felhívása folytán ez, Rózsa Sándor, Veszelka Imre, Katlan Antal, Harangozó István, Ballangó Pataki Mihály és Oszlonics István, Topcsek Antal az időbeli hatházi ispán kirablására szövetkezvén, ugyanazon év okt. 12-én éjjel a nevezettek lóháton, fegyverekkel ellátva, rablási szándékkal, föntnevezettnek pusztaszeri majorjába mentek, hol magok között a szerepet elosztván, a rablók közül kettő az ajtó betörése után álarczosan az udvarba tört, hol az ispánt fegyverrel találván, azt megadásra szólították, - mit ez tenni nem akarván, reá két lövést intéztek, melyek közül az egyik jobb czombját, másikat pedig fejét találván, összerogyott; a rablók pedig, míg a kintlevő társaik folytonos lövöldözéseikkel minden érkező segélyt megfélemlítve elűztek, az ispánt felfogva ágyba vetették s rá dunyhát rakván a pénzkereséshez fogtak, mely azonban semmi eredményre nem vezetvén, miután az ispán ez alatt újólag eszméletre tért, pénze előadása végett iszonyatosan verni kezdték, látva azonban, hogy az ispánnak pénze nincs, 40 forinttal telt tárczáját, egy golyós fegyverét, egy pisztolyát magokhoz vévén, az ispánt saját vérében hagyva, távoztak. Rózsa Sándor beismeri, miszerint ő a már elsorolt társaival a rablás végrehajtására szövetkezett, a helyszínén megjelent, a rablás akadályozására elősiető cselédekre több rendbeli lövéseket intézve, abban tettleges részt vett. Veszelka Imre fentebbivel egyezöleg szintén beismerés van, a rablás alkalmával kifejtett tevékenységét elsorolja, s beismeri, miszerint a házba betört, s a Megyei által okozott sérelme lövések után, az ispán után futva, míg társai a szobába nyomultak, ő a konyha előtt mint őr felügyeletül maradt. Megyeri Ferencz tagad, azonban ellenében rablótársai vallomásai bűnösségét teljesen begyőzik. Vádlottak a káros által elősorolt tárgyak jogtalan elvonását mindannyian tagadásba veszik ugyan, azonban ez, tekintve önvallomásaikban, a kifejlett cselekmény körülményes elismerését, károsnak hittel erősített előadása által megsemmisül. Ezen ügy tárgyalásánál következő szembesítések történtek: Elnök Veszelkához: Nézze meg jól Megyeri Ferenczet, ezen ember volt-e velők? Veszelka: Szörnyen nézem, de nem bírok jól visszaemlékezni, de van még egy szavam; nem volt bent a rablásnál a házban Rózsa Sándor. Rózsa Sándor: „Hát nöm is voltam én, hanöm kunt a lovaknál álltam, onnan lövöldöztem, te pödig Mögyöri ne tagadj, mört ott voltál, régen ösmértük már ögymást azölött is a Hudoba bojtárja voltál." A del. kir. törvényszék Rózsa Sándort és Veszelka Imrét rablásban bűnösöknek ítélte, Megyeri Ferenczet pedig bizonyítékok hiányából fölmentette. Szeged, dec. 18. Az 185 1—52-dik évben Ubornyák Ádám fölhívása folytán ez, Rózsa Sándor, Veszelka Imre, Ballangó Mihály, Fazekas Dávid, Osznovics István és Rózsa József egy, Üllőn végrehajtandó rablásra szövetkezvén, az általok kijelölt napon mindannyian lóháton s fegyverekkel ellátva Üllőre mentek, azonban mielőtt a tett színhelyére értek volna, tervöket megbánták; főleg az aggasztotta őket, hogy a lovascsapat a figyelmet felköltheti és bajba jöhetnek. Bűntényük tettleges megkezdése előtt tehát visszatértek, útközben két lovat fogván fel, melyet Rózsa Sándor a nélkül, hogy társait osztályban részesítette volna, megtartott, egy embertől pedig szűrének odaadását követelvén, azt is elhozták, mely szintén R. S. birtokába jutott. 255
